Gömbszörppel a világ körül

3 hét - 3 fantasztikus ország - Kolumbia, Panama, Ecuador

2024. március 29. 12:17 - Maamoo

Kolumbia gyöngyszemei - a főváros, Bogota

Előkészületek

bogota_sbter3.jpg

Idén ismét nagy kalandba vágtunk bele. Eredetileg azt találtuk ki, hogy meglátogatjuk Kolumbiát. De ha már ilyen messzi útra vállalkozunk, akkor miért is hagynánk ki az Egyenlítőt, hisz csak egy órányi repülőútra van Bogotától. Igy Ecuador is bejött a képbe. Majd addig-addig keresgéltem a repülőjegy keresőben egy jó áru quitói repülőjegy után, hogy bedobta, menjünk Panamaváros érintésével. Így alakult ki a „3 hét – 3 ország” Kolumbia-Panama-Ecuador közép/dél-amerikai túránk.

Bogota
A kirándulást Bogotával, Kolumbia fővárosával indítottuk. Aki ránéz a térképre láthatja, hogy nincs a szomszédban, de amikor 6 órás repülés közben tudatosul az emberben, hogy még csak félúton vagyunk, hát a legeltökéltebb utazó is elbizonytalanodik, hogy biztos ezt akarta-e?! Hála az AirFrance-nak, este 10 órára szerencsésen megérkeztünk Bogotába. 1 órát vártunk hulla fáradtan a reptéren, de valamiért nem jött értünk az előre megrendelt taxi. Így fogtunk egy másik taxit, de a sofőr csak nagy nehezen találta meg a szállásunkat. Majd újabb 1 órát vett igénybe, mire sikerült bejelentkezni az apartmanunkba. Azonban végül minden megoldódott, innen már csak jó dolgok történhetnek velünk.

És így is lett! A lefoglalt lakás szuper, tiszta, modern, sétatávolságra a Bolivar tértől, a színes, hangulatos La Candelaria-nak nevezett óvárosban. Első bogotai napunkra az óváros felfedezését tűztük ki célul. Először a selyemcukorka piros-fehér csíkozására emlékeztető Szent Carmen templommal kezdtük. Kívülről is szép, de a belseje még fantasztikusabb.

Innen a történelmi belváros főterére, Simón Bolivarról, a dél-amerikai függetlenségi mozgalom vezetőjéről, Nagy Kolumbia létrehozójáról elnevezett térre mentünk. Itt található Kolumbia legnagyobb temploma, a Metropolitan Katedrális és a polgármesteri hivatal, illetve a tér közepén Simon Bolivar szobra.

Az egész óvárosban hatalmas volt a tömeg, mert vasárnap révén ciclovia volt, ami azt jelenti, hogy kitiltják a városközpontból a kocsikat, a bringások és a gyalogosok veszik birtokukba a belváros utcáit. A fergeteges hangulatot az utcákon vonuló zenekarok, énekesek, dobosok, táncosok biztosítják. Az egész egy hatalmas fiesta, kár lett volna kihagyni. Kicsit élveztük a bulihangulatot a téren, majd hogy egy kis kultúrát is vigyünk a vasárnapba, meglátogattuk a MAMU névvel ellátott 4 múzeumból álló nevezetességet. Nagyon hangulatos a kellemes belső udvarokkal, szép kertekkel, szökőkutakkal az egymásból nyíló egységek.

botero3.jpg

Megismerhettük a pénzverés történetét, barangolhattunk híres festők képei között, de ide igazán a legkolumbiaibb kolumbiai festő és szobrász Fernando Botero miatt jöttünk. Ugyan a múzeuma itt, Bogotában található, de legtöbb szobrával majd kedvenc városában, Medellinben fogunk találkozni. Művei teljesen egyediek, az átlagosnál jóval nagyobb arányokkal festi, illetve faragja műveit. Képei, szobrai viccesek, jó kedvre derítik a nézőit.

A múzeum meglátogatása után egy egészen más, szabadtéri kiállítást látogattunk meg. A La Candelaria az utcai művészet egyik leghíresebb kerülete Bogotában, ahol az utcák tele vannak történeteket, politikai  üzeneteket ábrázoló színes, óriási falfestményekkel. Régen ez illegális volt, most viszont hatalmas tömegeket vonz. Az utcákon özönlik a nép, mindenhonnan hangos zene szűrődik ki, óriási bulihangulat van az egész negyedben. 

Az ebédet egy remek grillétteremben, a Palos Llanosban fogyasztottuk el. Az étterem bejáratánál nagy grillen, szabad tűzön, frissen készülnek a finomnál finomabb húsok. A kiszolgálás nagyon gyors és kedves, folyamatos pörgés van, a pincérek az utcáról finom kostolóval csalogatják be a vendégeket.

Jólakottan élveztük még egy kicsit a napsütést és a bulihangulatot a főtéren, de a 6 órás eltérésből adódó jetlag egyre erősebben jelentkezett, így lihegve felkapaszkodtunk a lakásunkhoz és pihenőt rendeltünk el. Kell egy kis pihenés, mert még nagyon nem álltunk át a kolumbiai időszámításra. Holnap folytatjuk Bogota felfedezését.

Egy borzasztó éjszaka (hajnal 3-ig hangos zene szólt a szomszédban) és a reggel alattunk megkezdett felújítási munkák zajából (falbontó kalapács) adódóan nem mondhatnám, hogy kipihenten ébredtünk. Pedig mára a Bogota fölé emelkedő 3152 méter magas Monserrate hegy meghódítását tűztük ki célul. Szerencsére nem kell hegymászó felszerelés és kiváló állóképesség se, mert a hegyre sikló és felvonó viszi fel az érdeklődőket.

monseratte1.jpg

Azért első megpróbáltatásként el kell jutni a felvonóhoz, ami 2,5 km távolságra van a lakásunktól és teljes hegymenetben kell felkapaszkodni a felvonó kiindulópontjához. És persze az se segít, hogy a város 2600 méterre van a tengerszint felett, ami igen komoly légszomjat és szapora szívverést tud okozni. De hősként, izzadtan, fáradtan feljutottunk. Ugyan hétfő volt, de ekkor is hosszú sor kígyózott a jegypénztárnál.

monseratte2.jpg

Mi lehet itt hétvégén? Azért kb. fél órás araszolás után sikerült eljutni a felvonóig, ami viszonylag nagy sebességgel felrepített a hegy tetején álló hófehér templomig. A kilátás innen igazán lélegzetelállító. Alattunk terjeszkedik a 7 millió lakosú Bogota  szuper felhőkarcolóival és régi, koloniális negyedeivel. Sajnos elég nagy volt a pára és a szmog, de amikor kibújt a nap a felhők közül, akkor remekül megvilágította a mélyben elterülő várost.

blatkep.jpg

A templom kívülről monumentális, a városból is szinte mindenhonnan jól látható, ahogy a hegycsúcson magasodik. A külsejével ellenétben a belseje viszonylag egyszerű, nincs túldíszítve. Szerencsénkre pont ott jártunkkor kezdődött egy spanyol nyelvű istentisztelet, amit persze nem értettünk, de igazán érdekes volt meghallgatni.

monseratte.jpg

Sajnos a templom mögött egy igazi kirakodóvásárt hoztak létre, ahol a kegytárgyaktól kezdve, a kínai bóvli játékokig mindent is árultak. Ez kicsit rontotta a hely spirituális hangulatát. De sajnos az üzlet, az itt is csak üzlet! Miután körbejártuk a csúcsot, kiálltuk a lefelé tartó felvonóhoz álló sort, visszatértünk a városba. Tettünk még egy utolsó sétát a Candalariában, megpihentünk a főtéren és lélekben búcsút intettünk Bogotának. Holnap irány Medellin, az örök tavasz városa!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gombszorppelavilagkorul.blog.hu/api/trackback/id/tr118365831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása