Peking - 15. nap

Az éjszakai gyorsvonattal reggel 9 órára megérkeztünk Pekingbe. Ragyogó napsütés és már reggel 30 fok körüli meleg fogadott. Rutinosan, mintha haza mennénk, indultunk a már jól ismert Hyde hotelünkbe. Szerencsére már elkészült a szobánk, így rögtön be is cuccolhattunk. Egy kis pihenő után úgy döntöttünk, hogy a mai napot a Tiltott város újbóli felfedezésével kezdjük. Tavaly ugyan már jártunk itt, de akkor az egész éjszakai utazás fáradtságával nem tudtuk úgy értékelni, ahogy megérdemelte volna. Így irány Tianammen tér. 

Itt mint mindig, most is hatalmas tömeg fogadott. De egy ilyen óriási téren ez szinte észre sem vehető. Viszonylag rövid sorban állás után bejutottunk a Tiltott városba. A bejáratnál lehetett audioguid-ot bérelni és láss csodát,volt magyarul beszélő is. Kölcsönöztünk is gyorsan kettőt. Így sokkal élvezetesebb volt végigjárni úgy, hogy közben tudtuk is, hogy mit látunk. Most is rengeteg ember és óriási hőség volt. Amikor a kimentünk a Tiltott városból, rögtön ránk repült egy riksás, aki 170 yuanért akart minket elvinni. Mi úgy értettük, hogy a Szén dombra, de amint kiderült, ő hutong túrát reklámozott. Szerencsére lealkudtuk 50 yuanra, de amikor elindultunk a riksával számunkra csak akkor derült ki, hogy nem egészen arra fizettünk be, amire akartunk. De azért így is érdekes volt a szűk utcákon végigriksázni. Az ugyan egy kicsit bosszantotta a barátunkat, hogy nem akartunk teaházba menni, sőt kínai mütyűröket sem akartunk venni, így kiegyeztünk egy döntetlenben. Ő gyorsan megszabadult tőlünk és mehetett új balekokra vadászni, mi pedig mehettünk a saját utunkra a Szén dombra. Ez a domb a Tiltott várossal szemben van, szép park veszi körül, a tetején egy gyönyörű Ming kori díszes pavilonnal. Innen kiváló a rálátás az egész városra. A mai napon külön szerencsénk volt, hogy nem volt szmog. Lesétálván a Szén dombról gondoltuk keresünk egy metrómegállót és hazamegyünk pihenni egy kicsit. Mivel mindkét közelinek nevezhető megálló jó messze volt, ezért eldöntöttük, hogy a Tiltott város fala mellett hazagyalogolunk. Ez egy nagyon rossz döntés volt. Ezer fok volt, borzasztóan éhesek voltunk, de nem szálltunk buszra, hanem úgy gondolkoztuk, hogy átvágunk a Tiltott városon.  Már majdnem elértük a Tianammen térre vezető kaput, de a marcona őr jelezte, hogy itt csak befelé lehet menni. Már nagyon elfáradtunk, és nem emelte a hangulatunkat az sem, hogy láttunk egy magyar csoportot 2 és fél hét kínai tartózkodás után. Mit volt mit tenni, keresni kellett egy kijáratot. Ez nem volt könnyű. Vissza kellett gyalogolnunk a bejáratig, ott szerencsére volt elektromos kocsi, de ennek ellenére az értelmetlenség kiverte a Pistinél a biztosítékot. Amíg kerestük a kijáratot - ahogy mindig is lenni szokott - most is többen ránk mozdultak, hogy angolul végigvezetnek a Tiltott városon. Minden egyes vállalkozó életéért aggódtam, mert féltem, hogy a Pisti „jókedvében” agyoncsapja őket. Azt hiszem a luoyangi szétázás után ez volt a 2. mélypont, amikor felmerült, hogy biztos,  jó ötlet volt-e ez a túra? De mit volt mit tenni, visszamentünk a kiindulási pontra és fáradtan, éhesen újra próbálkoztunk. Mire elértünk a Tiananmen térre kiderült a nagy szigorúság oka. Ami nem más, mint valamilyen delegáció. Ennek örömére az egész teret hermetikusan lezárták. De azért fáradtan, de hazaértünk. Hazafelé beugrottunk az utcánkban lévő boltba és vettünk 2 levest, amit igen jó étvággyal elfogyasztottunk. Miután kipihentük a nagy séta fáradalmait elmentünk a kajáldás utcában arra a helyre vacsorázni, ahol az első nap is voltunk. De most rutinosan, ismervén az adagok nagyságát, csak 1 kaját, a palacsintás, hagymás, uborkás kacsát rendeltünk. Nagyon finom volt!Innen tettünk még egy sétát a piacon, de már eléggé kihalt volt, sokan záráshoz készülődtek. Mint mindig, ma is sok kilométerrel a lábunkban tértünk nyugovóra.

Peking - 16. nap

Az utolsó teljes nap Kínában. Ma egy kicsit csendesebb volt a takarítóbrigád, így sokáig tudtunk aludni. A szokásos - reggeli az ágyban után - elindultunk a Láma templomba. Ugyan tavaly már jártunk itt, de elég kevés időnk jutott rá, ezt akartuk most pótolni. Persze a metró kijáratot elvétettük, de azért ismert területen mozogtunk. Gyorsan sikerült belépőt venni és már barangolhattunk is a templom területén. Most is gyönyörű volt minden, ragyogó napsütés, kellemes fákkal teli környezetben a csodálatos templom-együttes. Az egész területet füstölők illata lengi be. Igazán spirituális, számomra a legszebb kínai templom, pedig most így a 3. hét végén már igazán van összehasonlítási alapom.

Miután többszörösen körbejártuk a templomot modernebb irányt vett a nap folytatása. Újra metróra szálltunk, tegnap már a mai napi gyaloglási mennyiséget is teljesítettük, és kimentünk az olimpiai faluba. Most rutinosan vettünk jegyet a területen közlekedő kisbuszra. Azzal begurultunk a Madárfészekig, az olimpiai atlétikai csarnokig. Bent persze megint kaptunk egy olyan idegenvezetőt, aki egy szót sem tudott angolul. Megnéztük a fészek belsejét, nekem nem is tűnt olyan nagynak. Innen tovább indult a csoportunk, de kiderült, hogy a mi jegyünkkel a VIP részt nem nézhetjük meg, csak ha még ráfizetünk a jegyre. Kicsit bosszúsan felmentünk még a legfelső szintre, majd kifelé vettük az irányt. A kisbusznál találkoztunk egy idősebb amerikai párral, ők megnyugtattak, hogy nem veszítettünk semmit se azzal, hogy kihagytuk a VIP részleget sőt, szerintük tiszta pénzlenyúlás volt. Az utolsó este végigjártuk a piacot. Vettünk egy csomó haszontalanságot, kimonókat, sálakat, pólót, fülbevalókat stb. A vásárlásban megéhezve visszatértünk az utcánk sarkán lévő kacsás étterembe, amit már sokszor néztünk, hogy itt kéne kajálni. Hát az utolsó este megtettük. Hagymás kacsát ettünk, jó volt, de nekem annyira nem ízlett, mint a tegnapi. A nagy kajálás után még sétáltunk egyet, majd hazamentünk bepakolni és aludni.

Peking - 17. nap

Hát sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így van ez ezzel a túrával is. Elérkezett s hazautazás ideje is.Reggeli és szedelőzködés után irány a repülőtér. Kint már 8 órakor is 30 fok van. Szerencsére egész jól sikerült kifogni, nem volt nagy tömeg a metrón. Ennek ellenére lefáradva értünk a reptérre. Gyorsan sikerült megszabadulni a bőröndjeinktől és már hagyományként elmentünk sörözni. Amíg a kínaiak a szokásos reggeli forró tésztalevesüket ették, mi leizzadva hörpöltük a hideg sörünket és szomorúan búcsút intettünk Kínának. Mint minden egyes út után, most is eldöntöttük, hogy ide még visszatérünk! Röpke 14 óra elteltével, másnap délelőtt 11 órára értünk Budapestre.

Hát ezt is MEGCSINÁLTUK!!!