Xian – 4. nap

Miután megérkeztünk Xianba, sodródtunk kifelé a tömeggel. A kijáratnál rögtön leszólított minket egy ember, aki taxit ajánlott. Hát eddig nem igazán volt túl sok jó tapasztalatunk a kínai taxisokkal kapcsolatban, de ez kivételt jelentett. Szerzett nekünk egy taxist, aki 13 yuanért elvitt minket a szállodánkhoz. Amikor kiszálltunk nem igazán láttuk a szállodát. Szerencsére pont jött arra egy fehér pár, akiktől érdeklődtünk az Ancient Youth Hostel iránt. Hát ők pont onnan jöttek, és mutatták, hogy alig 10 méterre az udvarban van a szállás.

Hát bementünk és igazán kellemes élményben volt részünk. A portán beszéltek angolul, a szobánk már elkészült, és amikor felmentünk a lifttel, csak akkor csodálkoztunk nagyot, mert egy nagyon kellemes, tágas szobát kaptunk. Gyors zuhanyozás, reggelizés és zuhanyozás után elindultunk felfedezni a várost. Előtte a portán befizettünk egy holnapi angol nyelvű kirándulásra, amit az Agyaghadsereghez szerveztek.

A mai program a Harang- és a Dobtorony megtekintésével indult. Ezt viszonylag gyorsan sikerült megtaláltunk, hiszen a város központjában a főutak kereszteződésében voltak. A Harangtornyot belülről is megnéztük.  Igazán jó volt a tetejéről a kilátás.Innen az arab negyedbe mentünk. Először végigmentünk az arab-kínai (hue) piacon, majd eljutottunk az igazi arab negyedbe. Itt megnéztük a mecsetet, de éppen istentisztelet volt, ezért be nem mehettünk. Maga a negyed végig kajáldákkal, piaccal volt tele. De olyan borzasztó bűz és kosz volt mindenfelé, hogy komoly csalódást jelentett. Szinte menekülünk innen, pedig először úgy terveztük, hogy itt fogunk ebédelni. Végül is egy KFC-ben ebédeltünk, majd innen elsétáltunk a Déli kapuhoz. Még estefelé is nagyon meleg volt. Felmentünk a kapu feletti várfalra. Ennek a városnak egyik fontos látványossága a régi óvárost körülvevő városfal. A fal 14 km hosszú és teljes egészében megmaradt.  Ügyes vállalkozók biciklikölcsönzőket nyitottak a falon, ahol kölcsönözhetsz bringát és körbe biciklizheted a teljes falat. Sajnos olyan hőség volt, hogy nem tudtam a Pistit rávenni a kerékpározásra. Innen hazagyalogoltunk. Ugyan egyszer eltévedtünk, de végül megtaláltuk a hazavezető utat. Kis pihenés után kiderítettük, hogy miként lehet eljutni a Vadludak nagy pagodájához. A portán azt mondták, hogy a 610-es busszal kell oda elmenni. Ki is mentünk a buszmegállóba és vártunk, és vártunk, és vártunk. Mindenféle busz jött már, de a 610-es nem. Eldöntöttük, hogy valószínű átvágtak minket, és a buszozás helyett inkább beültünk a Dico’s-ba (kínai Burger King) és vettünk kétfajta rizses-húsos kaját és megvacsoráztunk. Mivel a 610 busz ez idő alatt sem jött, ezért úgy döntöttük, hogy metróval megpróbálunk eljutni a Vadludak kis pagodájához. Hát jó próbálkozás volt, olyan helyeken jártunk, ahol európai ember még nem igen járt. De már teljesen lejártuk a lábunkat, de a pagodát nem találtuk. Ezért fáradtan és csalódottan visszamentünk a szállodánkba és lefeküdtünk aludni.

Xian – 5. nap

Ma korán keltünk, mert befizettünk egy angol nyelvű kirándulásra az Agyaghadsereghez. Reggel fél kilencre jött értünk egy mikrobusz. Mivel mi voltunk az első beszállók, így elfoglaltunk egy kényelmes helyet. Innen átmentünk egy másik szállodához, ahol új embereket kellet volna felvenni. Amíg várakoztunk, addig elmentünk megnézni egy taoista templomot. Mire megnéztük, már jött is értünk az idegenvezetőnk, hogy át kellene szállnunk egy másik buszba, mert megváltozott a program. Hát ez az új busz már teljesen tele volt, csak két hely volt üresen, persze nem egymás mellett. Gyorsan beszálltunk és elindultunk. Az első megálló egy agyagszobrokat gyártó üzem volt. Itt elmesélték, az agyagszobrok történetét és megmutatták, hogy hogyan készítették őket. Innen ebédelni mentünk. Az ebéd 6-8 féle kajából állt. A mi asztalunk 2 filippínóból, 1 bostoni lányból és 1 bilbaói spanyol párból állt. Rajtuk kívül volt egy angol és egy olasz pár és egy német és egy spanyol srác is. Az ebéd után indult az igazi kirándulás, vagyis az Agyaghadsereg megtekintése. A kisbusszal kimentünk a tett színhelyére. Itt hatalmas volt a tömeg, de így, hogy volt vezetőnk tudtuk, hogy hova kell menni. A vezetőnk egy angolul nagyon jól beszélő fiatal kínai srác volt, aki először elmondta az Agyaghadsereg történetét. Ez a hadsereg az első kínai császár  Csin Si Huang-ti Qin Shi Huangdi sírhelyét védő agyagkatonák, lovak, kocsik és zenészek elnevezése. A szobrokat helyi földművesek kútásás során fedezték fel 1974 márciusában, négy méteres mélységben. A figurák magassága 184-197 centiméter között változik, attól függően, hogy milyen szerepet töltöttek be a hadseregben, a legmagasabbak a tábornokok. Az alakok között vannak katonák, parasztok, lovak, hivatalnokok, akrobaták, lány-szobrok, erőművészek és zenészek. A jelenlegi becslések szerint a 3 nagy egységre tagolódó árok- és gödörrendszerben körülbelül 8000 katona, 130 harci szekér 520 lóval, illetve 150 lovas található – többségük még mindig a föld alatt van betemetve.

Először a legszebb részt, a már teljesen helyreállított részt néztük meg. Itt már minden figurát teljesen helyreállítottak. Innen átmentünk a 2. és a 3. egységbe is, ahol azt lehetett látni, hogy mikén rakják össze puzzle módjára a törmelék formájában megtalált agyagszobrokat. 

Az agyaghadsereg után elmentünk megnézni a császár nekropoliszát, amit a mai napig nem tártak fel. Csak egy nagy dombot láttunk, ami alatt állítólag hatalmas kincs van. Hát én személy szerint ezt nem igazán hiszem, hogy a mai világban, a szuper röntgenek és ultrahangos kütyük korában hagynák azt, hogy rengeteg arany és gyémánt egy domb alatt nyugodjon úgy, hogy nem tárják fel. Na, de higgyünk a mesében.

A kirándulás után a szállodánkhoz vittek vissza. Egy kis pihenő után elmentünk kajálni a főutcán lévő Dico’s gyorsétterembe. Hát láss csodát, amíg a vacsoránkat eszegettük, egyszer csak elhúzott előttünk egy 610-es busz. Tehát mégis csak jár és nem vertek át a portán. Sőt a vacsoránk alatt még egy 610-es is feltűnt. Hát így aztán mi is kipróbáljuk. És elmentünk a buszmegállóba. A kitartó várakozás meghozta az eredményt és a 610-es buszt. A buszon kicsit furcsán néztek ránk, de amikor megmutattuk a sofőrnek, hogy hova szeretnék menni, akkor mutatta, hogy jó irányba megyünk. Egyszer jelezte, hogy szálljunk le és mutatta, hogy merre menjünk. Hát mi kicsit bizonytalanul elindultuk a megadott irányba, de nem igazán láttunk semmiféle kivilágított pagodát. Végül leszólítottunk egy lányt, és ő nehezen, de jelezte, hogy menjünk tovább. És hamarosan megtaláltuk a Vadludak Nagy Pagodáját egy szép nagy park közepén. A parkban rengeteg ember volt, sokan, főként csapatokba verődött nők együtt táncoltak valamiféle formatáncot, másutt kórusok énekeltek, párok ropták a latin és klasszikus táncokat, volt, aki a földön kaligráfiákat festett. Egyszóval folyt a szokásos esti kínai élet. A pagodába már bemenni nem lehetett, de sötétben kivilágítva igazán szép volt. A pagoda körül mindenfelé szép, színes fényekkel megvilágított szökőkutak ontották a vizet. A fő szökőkút körül rengeteg ember várta a produkciót. Amikor elindult a vízsugár, akkor gyönyörű színekkel festették meg a vizet, közben klasszikus zene szólt. Én még sokáig elnéztem volna, de visszasétáltunk a buszmegállóba és azt gondoltuk, hogy hamarosan jön a 610-es busz, amivel visszamehetünk a központba. Hát a buszmegállóban katasztrofális helyzet uralkodott. Hatalmas tömeg várt a buszokra és természetesen a miénk hosszú ideig nem jött. Már nagyon reménytelennek tűnt a helyzetünk. Az sem segített, hogy péntek este volt, és minden kínai fiatal buliba indult. Többször is megpróbált minket becserkészni egy tuk-tukos, de nem foglalkoztunk vele. Azonban az idő előre haladtával fogyott a türelmünk. Végül megegyeztünk abban, hogy 40 yuanért elvisz minket a Dob toronyig. Alig beültünk és elindultuk, lefulladt a masina és büdös besült dugattyú szagot lehetett érezni. De a sofőrünk lepattant, megbütykölte és indultunk tovább a flúgos futamra. Xian főutcáján, ahol 2x3 sávban hömpölygött a forgalom egy kis lélekvesztő 2 személyes utánfutóval felszerelt biciklivel döngettünk az autók és buszok között. Figyelmen kívül hagyva, hogy piros a lámpa, szembe megyünk a forgalommal, frontálisan velünk szembe száguldó másik tuk-tukot, de szerencsésen megérkeztünk a Dob toronyhoz. Hát itt a város és az épületek gyönyörűen ki voltak világítva és mindenütt rengeteg ember volt, pihentek, hallgatták a zenét, ültek a lépcsőkön, egyszóval élvezték az életet. Még este 10 órakor is 30 fok volt. Amikor hazaértünk, akkor összepakoltuk a holmijainkat, lezuhanyoztuk és fáradtan tértünk nyugovóra.