Valamikor réges-régen még orosz nyelvszakos főiskolásként adódott először rá lehetőség, hogy eljuthassak Szamarkandba és Buharába. Ez akkor sajnos pénz híján nem jött össze. De ahogy a közmondás is mondja, ami késik, az nem múlik. Mindössze 40 évet pihentettem a projektet, de egy másik közmondással élve, jobb később, mint soha, vagyis irány ÜZBEGISZTÁN!!!
Egyik kolleganőnk kalandos utazást kívánt, ami be is jött, bár ő nem biztos, hogy erre gondolt. Először is Budapestről több, mint fél óra késéssel indultunk, ami kicsit aggasztónak tűnt, mert mindössze 1 óránk volt az isztambuli átszállásra. De egész jól ismerjük a török repteret (legutóbb több, mint 6 órát vártunk itt a casablancai csatlakozásra) ezért bíztunk benne, hogy egy kis csodával még esélyes, hogy elérjük a taskenti járatot. Olyan sprintet futottunk, hogy ezzel nyugodtan indulhatnánk az augusztusi atlétikai VB-n is, de ez sem volt elég. Az orrunk előtt szállt fel a gép. Így újabb lehetőséget kaptunk arra, hogy még jobban megismerjük az isztambuli reptér csendes, eldugott alvóhelyeit és vigasztalódjunk egy pohár finom sörrel.
De minden jó, ha jó a vége, reggel 8 helyett délután 2-kor szerencsése landoltunk Taskentben. A vámon gyorsan átjutottunk, a bőröndjeink is megérkezte, bár a vadi új bőröndünk kerekét sikeresen kitörték. Ez önmagában is bosszantó, de egy héten át így húzgálni magunk után a sérült kerekű bőröndöt nem lesz egyszerű. A következő meglepetés a bőrönd kinyitásakor a szállodában ért. A szokásos fertőtlenítőnk (egy üvegnyi unicum, avagy gömbszörp, mint blogom névadója) valami folytán kilyukadt (valószínű az üveg lehetett selejtes) és a teljes beltartalma kifolyt eláztatva az összes ruhámat.
Száraz és tiszta ruhám csak az maradt, ami rajtam volt. Ilyen még eddig soha sem történt velünk, pedig már évek hosszú során át hasonló módon, bőröndben, feladott csomagként szállítjuk a kedvenc itókánkat. Gyors megoldásként, amit csak lehetett vállfára téve kiakasztgattam, a fehéreket kimostam és a pici fürdőben kiteregettem. Hála a 38 foknak másnapra lett egy csomó száraz, barna batikolt, unicum illatú ruhám. Ezzel ez a gond is megoldva.
Taskent nem bővelkedik látnivalókban így gyorsan sikerült is szinte majdnem mindet megnézni. Először megkerestük a legközelebbi metróállomást, ami a szovjet űrhajósok tiszteletére a kozmonauták nevet viseli és az egyik legszebb állomás Taskentben.
Elsőként megnéztük a Kukeldash medreszét, ami iszlám vallási iskolaként működött, majd később volt karavánszeráj, erőd, és még kivégzőhelyként is funkcionált. Innen átellenben található a jelenleg is működő Juma mecset.
Tettünk egy sétát a híres Chorsu bazárban is, de mivel késő délutánra járt az idő, már leginkább csak a kínai cikkeket árusító standok voltak nyitva.
Sajnos a repülő késéséből adódóan nem jutottunk el a Hazrat Imam komplexumba, Taskent vallási szívébe, de legalább lesz miért visszatérni!
Szamarkand
Változatosság kedvéért ma is óracsörgésre ébredtünk, mert a 9 órakor Szamarkandba induló gyorsvonatra vettünk jegyet. A vasútállomás modern és nagyon tiszta (még a WC is) de ami furcsa, hogy sehol egy kijelző, tájékoztató tábla az érkező illetve induló vonatokról. Jönnek, mennek a vonatok, hatalmas a forgalom, de semmi sincs kiírva. Ugyan bemondja a hangosbeszélő üzbégül és oroszul az infókat, de ennyi. Itt igazán jól jön az orosz nyelvtudás. Végül megérkezett az Afrosiyob elnevezésű szuper expressz, ami tényleg szuper. Gyors, kényelmes 2 óra alatt el lehet vele jutni Taskentből Szamarkandba, ami 310 km. Csak ajánlani tudom és mindenképp érdemes előre online jegyet venni rá, mert roppant népszerű a helyiek körében is.
A szamarkandi szállásunk remek helyen, közvetlen a leghíresebb látványosság, a Registan tér mellett volt. Maga a szállás viszonylag egyszerű, de a tetőtéri kilátásért megérte ide foglalni.
A város nevezetességeinek bejárására 2 napot szántunk. A megérkezés után rögtön belecsaptunk a lecsóba, irány a Registan tér, ide vezet minden főút, mivel ez volt Timur Lenk által alapított Timurid dinasztia szíve. A teret 3 lenyűgöző medresze keretezi.
Közülük a legrégebbi, az 1420-as években épült Ulugh bég (ő a nagy hódító Timur Lenk unokája volt) nevét viselő medresze. A bég egy felvilágosult, tanult uralkodó volt, aki élénken érdeklődött a tudományok, leginkább a csillagászat iránt. Ebbéli rajongása visszaköszön a homlokzat csillagszerű díszítésén is. A nevét viselő medreszében ő maga is tartott előadásokat, ami az akkori muszlim kelet egyik legjobb egyeteme volt.
A középső épület a Tilya-Kori medresze, ami a tér mecsetei közül a legfiatalabb, hisz "csak" 1660-ra fejezték be. A neve perzsául aranyozottat jelent. A névválasztás nem véletlen, mivel a medreszében lévő mecset falait és kupoláját gazdag aranyborítás fedi. Kihagyhatatlan látvány.
Az oktatás, mint a többi medreszében itt is a hatalmas épület zárt udvarán, vagy a boltívek alatt folyt. Azonban itt csak egy emeletet foglaltak el a diákok cellái.
A harmadik medresze a Sher-Dor (tigris) nevet kapta a bejáratánál található 2 tigrisről, akik a hátukon cipelik a napot. Ezek a képek azért is nagyon érdekesek, mert az iszlám tiltja az élőlények ábrázolását vallási épületeken.
A téren lévő medreszék után már csak a Gur-e-Amir (a vezér sírja) mauzóleumára futotta erőnkből. A mauzóleumot Timur Lenk a 27 évesen hirtelen meghalt unokájának kezdte el építettni, de később őt és a családjának több tagját is ide helyezték végső nyugalomba.
A mauzóleum bejárata kék, türkiz és fehér csempével borított és az iszlám törvényeinek megfelelőn geometrikus mintákat formáznak. A kupola is gazdagon aranyozott, 4 oldalról a magas rácsos ablakokon ömlik be a fény a terem közepén lévő díszesen faragott sírkövekre. A szarkofágok alatt katakombákban nyugszanak a dinasztia tagjai.
A mai sok-sok csodás hely meglátogatása után úgy gondoltuk, hogy a kultúrális élmények után a kulináris élmények sem maradhatnak ki a szamarkandi programból. Így kipróbáltuk a helyi saslikot, finom salátával, kerek kenyérrel és persze egy friss gyöngyöző sör se maradhatott el.
A következő részben szamarkandi és buharai élményekkel folytatom.
