Shanghai-Suzhou - 12. nap

Ma is, mint eddig mindig, sokáig aludtunk. Pedig mára Suzhou felfedezését tűztük ki célul. A városkát Kína Velencéjének tartják, a Jangce alsó folyása közelében, a Nagy csatorna partján épült, sok-sok kerttel. A város csatornáin több, mint 310 híd ível át. A szokásos reggeli után elindultunk a vasútállomásra. Nagy nehezen megtaláltuk a jegyvásárlási helyet és viszonylag gyorsan sikerült jegyet vennünk. Pedig ez Kínában nem is olyan egyszerű.

A szuper expresszel fél óra alatt eljutottunk Suzhouba. Amint kimentünk a peronról, máris lecsaptak ránk és 130 yuan/fő árért ajánlották, hogy elvisznek mikrobusszal 3 nevezetességhez és 5 órára visszahoznak ide az állomásra. Teljes bizalommal, mint mindig, belevágtunk a kalandba. Bár gyanús volt, hogy a csaj, aki felkísért a buszhoz egy szót se tudott angolul. De miután beszálltunk a buszba és leperkáltuk a pénzt, már minden mindegy volt. Ott ültünk ketten egy mikrobuszban egy kínai sofőrrel, aki láthatóan csak kínaiul beszélt és döngettünk befele egy lepukkant városnegyedbe. Egyszer csak megálltunk egy koszos, csak helyi buszokkal teli parkolóba és intett a sofőr, hogy szálljunk ki. Előtte egy papír fecnin bemutatott egy angolul írt szöveget, amin az volt, hogy 1 órára legyünk itt. Majd mutatta, hogy kövessük. Ekkor már nem volt mit tenni, elindultunk utána. És láss csodát, elvezetett egy kert bejáratához, megvette 70 yuanért a belépőjegyet és ő ki, mi meg bementünk a kertbe.  Azóta se derült ki, hogy melyik kertben jártunk, de nagyon szép, csendes, nyugodt kínai kertben voltunk.Kis késéssel, de visszamentünk a parkolóba. Azonban a megbeszélt helyen senki sem volt. Ekkor egy kicsit megijedtünk, hogy jól átvágtak és azt se tudjuk, hogy hol vagyunk. De látván bizonytalanságunkat és mert rajtunk kívül közel s távol nem volt fehér ember, odajött egy rossz arcú kínai ugyanazzal a papír fecnivel, ami előzőleg a sofőrünknél volt és betessékelt minket egy másik mikrobuszba. Az érdekesség kedvéért már ült bent egy kínai pasi. Gondoltuk akkor indulunk is tovább, de nem. Mi bent főttünk, a sofőrünk pedig kint másokra várt. Hamarosan még 2 kínai- anyja-lánya - szállt be a kocsiba, de még mindig csak vártunk és vártunk. Egyszer megállt mellettünk egy másik kisbusz és kiszállt belőle még 4 kínai csaj és egy pasi. Róla, mivel mikrofonja és kis zászlója volt gyorsan kiderült, hogy ő lesz a mi idegenvezetőnk. Ez remek, mert ő annyit tudott angolul, mint mi kínaiul. Ebből gyorsan levágtuk, hogy minket hozzácsaptak egy kínai turistacsoporthoz. De mit volt mit tenni, jó képet vágtunk a dologhoz. Az utazás végén megálltunk egy szintén nem túl bizalomgerjesztő helyen, de ez egy kikötőhely volt és az emberünk már hozta is a jegyeket a csatornai hajókázáshoz. Majd odaúszott egy nagyon szép, kb. 30 fő befogadására képes bárka és már indultunk is a csatornákon. Tök jó volt, hogy csak mi 10-en voltunk, mert mindenki oda ült, ahonnan a legjobban látott, kimehettünk a hajó farába, onnan nézelődhettünk. Igazán érdekes volt látni, hogy élnek itt a csatorna partján az emberek. A hajókázás után egy selyemüzemet néztünk meg. Ilyenben már tavaly is voltunk, de azért érdekes volt. A 3. nevezetesség szintén egy kert volt a Nagy csatorna mellett. Mint eddig a mai napon, itt sem láttunk egyetlen fehér embert se. De ez is igazán szép és nyugodt hely volt. Innen egy gyöngykészítő üzembe vettek, ahol mindenféle gyöngyből készült ékszert lehetett venni. És láss csodát 5 órára visszavittek az állomásra. Könnyes búcsút vettünk a kínai csapattársainktól és becserkésztünk 2 jegyet Shanghaiba. Este 7 órára értünk vissza. Hazafelé még beugrottunk vacsorázni a Yuyuan gardenbe. Majd bevásároltunk reggelire a sarki üzletben, megvettük a hideg sörünket a kedvenc árusunknál és hulla fáradtan hazajöttünk. A mai nap is jól példázta, hogy remekül tudunk kínaiul is, ha az kell...

Shanghai - 13. nap

Mára Shanghai nevezetességeinek a felfedezését tűztük ki célul. A reggeli elfogyasztása után sétáltunk egyet a szállodánk melletti piacon. Itt is, mint általában mindenhol, igen autentikus környéken lakunk. A zöldség-gyümölcs és halpiac kellős közepén. Itt olyan zöldségeket és gyümölcsöket lehet kapni, amiről halvány gőzünk sincs, hogy mi. De vettünk finom őszibarackot, gránátalmát és sárga almát is. A halas standok még inkább izgalmasak. Rengeteg féle halat, rákot, tengeri moszatot lehet kapni, de a legérdekesebbek azok a hatalmas varangyos békák, amik a szákokból kuruttyolnak kifelé. A piacozás után besétáltunk a Yuyuan Garden állomásig, ahol meglepő módon megnéztük a Yuyuan Gardent, az Örömök kertjét. Ez is, mint a kínai díszkertek sziklákkal, zöld növényzettel, díszes épületekkel és kis tavakkal, vízesésekkel teli kert. A bejutás gyorsan ment, de bent óriási volt a tömeg, ez egy kicsit rontotta az élményt. Miután sikeresen körbesétáltuk a kertet és átvergődtünk a bóvliárusokon, becéloztuk a metrót. De közben nem tudtunk ellenállni a kókuszdió árusnak és vettünk egy kókuszdiót és a belevágott szívószállal kiittuk a kókusztejet. Érdekes volt, de egy kicsit többet vártunk tőle. Majd átmetróztunk az East Nanjing Roadra - Shanghai egyik központi vásárlóutcájára, megkerestük a hajóállomást és vettünk jegyet az este 9 órás sétahajóra. Nem bíztuk magunkat a véletlenre, kezünkben a jeggyel meg akartuk keresni, hogy hol kell este beszállni a hajóba. Hát csak mentünk és mentünk, de sehogy sem akartuk elérni az 501-es dockot. Végre sikerült. Mivel a további tervünk a Huangpo folyó alatti alagút volt, mit volt mit tenni, visszagyalogoltunk a kiindulási pontunkra a Bund kezdetére. Nagyon elfáradva a sok gyaloglástól és a nagy melegtől jóleső érzés volt lemenni a folyó alatti alagútba. Itt rögtön megtaláltuk a jegyirodát, ahol kombinált jegyet vettünk az alagútban közlekedő vezető nélküli kis kabinba és a TV toronyba. Lemozgólépcsőztünk az indulási pontra és már jött is a folyamatosan közlekedő kis kocsi. Miután beszálltunk egy metróalagút jellegű alagúton haladtunk végig, közben mindenféle fény és hangjelenségek kísérték a kocsit. Kicsit olyan volt, mint a metró és az elvarázsolt kastély keveréke. De azért jó volt. Mikor átértünk már pokoli volt a hőség, majd ezután következett a TV torony- Oriental Pearl Tower- bevétele. A bejáratot könnyen megtaláltuk, csak a hatalmas tömeget kellett követni. Bent az épületben kordonokkal terelték a tömeget. Először úgy tűnt, hogy egészen jól szervezett és még észrevehetően haladtunk is, de amikor elértük volna a lifteket, akkor a mi csoportunkat leküldték és csak vártunk és vártunk. A bosszantó az volt, hogy nem tudtuk, hogy mire várunk. Időnként keveset haladtunk előre, de olyan volt mintha csak egy helyben állnánk. Persze mindezt egy hatalmas tömeg közepén jelentős hőségben kell elképzelni. Végül eljutottunk egy viszonylag kicsi liftig - érdekes, már megint csak mi voltunk fehér emberek a kínaiak tömegében, pedig itt aztán volt fehér ember bőven. Lehet, hogy már kínainak nézünk ki? Végül is már elég jól tolakszunk, kínaiként közlekedünk, kínai kaját eszünk, de még nem harákolunk és nem köpködünk... Visszatérve a TV torony béli canossa járásunkhoz végül feljutottunk a csúcsra, vagyis a torony még látogatható legmagasabb szintjére. Ez 470 méter körüli magasságban volt. Rajtuk kívül még pár ezren magukénak mondhatták ezt az élményt. Szóval őrületes tömeg volt fent is, nyomakodás, tülekedés. De azért szép volt a város ebből az irdatlan magasságból. Tettünk egy kört a legfelső szinten, majd lementünk egy szinttel lejjebb, ahol úgy van megcsinálva, hogy a kör külső része valami nagyon erős átlátszó plexiből van, így láthatod a lábad alatt a várost. Magassági betegséggel küzdőknek nem ajánlom! Döbbenetes látvány! Alattad az egész város!

 Ezen a szinten ha lehet, még nagyobb volt a tolongás. Azért mi is tettünk egy kört, megcsodálva a torony körüli felhőkarcolókat és a várost. Ezen a napon szerencsénk volt, mert elég tiszta volt a levegő, így jól lehetett látni. Ezt Shanghaiban meg kell becsülni, mert a nagy szmog miatt, sokszor a napot sem lehet látni, olyan mintha szürke köd borítaná a várost. 

A TV torony meglátogatása után már nagyon éhesek voltunk, gondoltuk eszünk valamit a közeli Subwayben. De az egész kerthelyiséget elfoglalták a nem fogyasztó, csak ott lebzselő, mobilozó és alvó kínaiak. Így hazafelé vettük az irányt. Közben betértünk a kedvenc boltunkba, vettünk tésztás kaját, amit otthon megfőztem és jóízűen befaltuk. Leöblítettük hideg sörrel. Majd igazán rövid pihenő után indulhattunk is vissza a kikötőbe, mert 9 órakor indult a hajónk. Begyalogoltunk a kikötőig és gyönyörködtünk a kivilágított sétahajók kikötésében és behajózásában. Hamarosan mi is behajóztunk, bár itt is kellett küzdeni a vadakkal. Mint az őrült rohant mindenki a hajóhoz, hogy elfoglalja a jobb helyeket. Szerencsére nekünk egy nagyon kényelmes hely jutott a legalsó szinten, közvetlenül az ablak mellett. A hajókázás nagyon szép volt, gyönyörű volt a folyóról a fényárban úszó város.