2020.03.01.

Ma fájó szívvel búcsúzunk a csodás Bagantól. Irány a bengáli öböl és pár nap pihenés a fantasztikus, de még felfedezetlen tengerparton, Ngapaliban.

Fél 7- kor órára keltünk, mert 7 órára jött értünk a taxi, ami kivitt a reptérre. Ez egy kis reptér volt, ahonnan csak belföldi járatok mentek.  Érdekes volt, mert itt semmilyen tájékoztató, vagy kijelző nem mutatta, hogy hol lehet becsekkolni. Mivel 2 ablak volt, odamentünk az egyikhez, beadtuk az útlevelünket és már benne is voltunk a rendszerben. Vagyis a spirálfüzetben lévő utas listában kipipálták a nevünket és ezzel meg is volt a becsekkolás. Itt is, mint Chiang Maiban, ragasztottak ránk egy matricát, ami jelezte, hogy melyik repülőtársasághoz tartozunk. Aki már becsekkolt, és átment az ellenőrző ponton, az egy nagy teremben ült és várta, hogy az ajtóban álló hölgyek szólítsák az utasokat. Nem volt nagy tolongás.

Semmi hangosbemondó, vagy digitális kijelző tábla. Hamarosan kiabáltak valamit a nők és mindenki, akinek olyan matricája volt, mint nekünk, odatódult az ajtóhoz. Ott a lány letépte a jegyünket és mentünk a többiek után. Se busz, se csáp, mindenki odabaktatott a betonon álló egyetlen géphez.

Majd felmentünk a lépcsőn, mindenki oda ült, ahova akart és amikor mindenki elfoglalta a helyét elindult a kis gép. Én kicsit hitetlenkedtem, hogy biztos, hogy jó gépen vagyunk-e, mert a menetrend szerint 8.20-kor indultunk volna, de ehhez képest 7.40 - kor már a levegőben voltunk. Mivel már mindenki megérkezett, aki erre a jártra vett jegyet, a gép is megjött, ezért úgy gondolták, nincs mire várni, gyerünk. Azért még mindig nem voltam teljesen biztos benne, hogy jó gépen vagyunk-e, de Pisti megnyugtatott. Még inkább meglepődtem, amikor alig 40 perc után landoltunk az Inle-tónál. Ez jó, de mi Ngapaliba vettünk jegyet. Páran leszálltak, de jó néhányan még maradtak a gépen. Mi is ültünk, mint a többiek, majd néhányan felszálltak és már újból emelkedett is a gépünk. És láss csodát, alig 1 óra múlva landoltunk Ngapali, Thandwe repterén. Hát már megint a Pistinek volt igaza. Szerencsére! A reptéren itt is gyalog baktattunk be a géptől a fogadóépületig, ahol megvártuk, amíg két kézikocsival betolták a csomagjainkat.

A hallban már várt ránk a szálloda mikrobusza és száguldottunk is Ngapali déli részén lévő Pristine Marmaide Hotel felé. Olyan szállodát választottunk, ami közvetlen a parton van. Ez azért nem volt nagy kihívás, mert minden szálloda közvetlen a parton van. Amikor megérkeztünk és kiszálltunk szemünk-szánk tátva maradt a csodálkozástól. Már a recepciótól is fantasztikus volt a kilátás a csodásan kék tengerre.

Mint eddig mindenhol, itt is rögtön hűtött törlőkendővel és üdvözlőitallal vártak. A bejelentkezés után elkísértek a házikóinkhoz, ahol újból leesett az állunk, olyan szuper volt. A szálloda, igazából egy nagyon szép és gondozott fákkal, pálmákkal, virágokkal teli parkba telepített bungalótelep.

3 sorban helyezkedtek el a házikók, a legdrágábbak közvetlen a parton, de a 2. és 3. sor is ugyanolyan, pálmaágakkal fedett, óriási ablakokkal, nyitott fürdőszobával, hatalmas moszkitóhálós baldachinos ággyal és kellemes terasszal rendelkezett. Miután beköltöztünk, irány a part. És az tényleg olyan, mint a mesében, vagy a képeslapokon.

Szuper finom, puha homok, kék víz, ami tiszta és meleg. A hullámok is kiválóak, remekül lehet benne úszni, de az se rossz, ha csak lustán pihegsz és hagyod, hogy csak sodorjon a hullám. A szálloda strandján minden nap kipakolják sorba a napozóágyakat, kellemes puha szivaccsal, csomó friss fürdőlepedővel, így az egész nap remekül eltölthető itt. Ember szinte alig van, nem kell a tumultustól tartani. A parton sok-sok helyi él masszírozásból, illetve az asszonyok a fejükön hordozzák az eladásra szánt gyümölcsöket, amit ha kérsz, akkor ott helyben meg is pucolnak és már fogyasztható is a finom friss mangó, dinnye, sárkánygyümölcs vagy kókuszdió. Grátiszként pár, a nálunk kaphatónál kisebb helyi banán jár minden vásárláshoz.

Egyszóval a paradicsomba csöppentünk. Este egy helyi tengeri ételeket készítő étterembe mentünk vacsorázni. Az esti szórakozás ezzel ki is merül, mert a szállodán kívül nincs semmi. Aki nyüzsgő, bulis tengerpartra vágyik, annak ezt a helyet semmiképpen sem ajánlom. Ngapali a nyugodt, csendes, pihenős nyaralásra való hely. Nekünk ez így pont jó. Annyira, hogy 3 napon át csak lustálkodtunk, úsztunk és élveztük a békés semmittevést.

Gyorsan beleszoktunk a pihenésbe. Reggeli a tengerparton, egész nap pihenés a pálmafák alatt, fürdés a kellemes tengerben, majd este vacsora a kedvenc tengerpart éttermünkben, ahol már törzsvendégként fogadnak. Mellesleg ez nem nehéz, mert rajtunk kívül alig van "fehér" turista.  A menü persze az aznapi fogás, friss hal, rák, kagyló, vagyis a tenger gyümölcsei. És végén a tulaj ajándéka, a friss, édes, jégbe hűtött dinnye. 

2020.03.05.

Mint minden jónak, ennek a tengerparti lustálkodásnak is vége szakad egyszer. Szerencsénkre a reggeli járatról áttettek a 13.20- kor indulóra, így a reggeli után még belefért egy utolsó tengeri fürdőzés. Majd délben a szálloda kisbuszával kivittek a reptérre. Itt ugyanaz az egyszerű becsekkolás várt, mint amit eddig tapasztaltunk a belföldi járatokon. Annyira nem foglalkoztak semmivel, hogy még a hátizsákom oldalzsebében maradt vizemet is átengedték. Majd megjött a gépünk, leszálltak a Ngapaliba érkező utasok, mi pedig kibaktattunk a géphez és felszálltunk.

Ennyire egyszerűen megy ez itt, semmi fakszni. Meglepetésként még ezen a 40 perces úton is kaptunk kaját és kávét. Mire gyorsan leszedték az ebéd maradványait, már landoltunk is Yangon hiper-szuper modern repterén. Ezen már látszik, hogy nemzetközi reptér, betartják a szokásos formaságokat. Végül a csomagokkal elmentünk taxit keresni. Rögtön megalkudtunk és irány a Pan Pacific Hotel. Mivel a taxiban nem volt légkondi, a kinti hőmérséklet pedig 36 fok, alig szétizzadva szálltunk ki a kocsiból. Egyébként a főváros már messze nem egy poros, egyszerű kisváros. 2 x 3 sávos utakon, hatalmas forgalomban araszolnak a kocsik. Bár a nagy részük taxi vagy busz, de már viszonylag sok magánautó is van. Szinte alig van pár, az Ázsiára oly jellemző motor. A szállodánk egy hipermodern 25 emeletes tiszta üveg csoda. Külön érdekes a mellette álló vörös téglás anglikán templom.

A Pan Pacific egy a főként Ázsiában és Ausztráliában terjeszkedő luxus szállodalánc. Az épületben 5 étterem és a földszinten egy nagy bevásárlóközpont is van. Nagyon szép, de kicsit személytelen. Utunk során ez volt az első hely, ahol a koronavírus járványra való tekintettel a bejáratnál testhőmérséklet mérés van. A személyzet nagyon kedves, segítőkész, bár az angoljukon még van mit csiszolni. Úgy beszélnek, hogy szinte semmit se lehet belőle megérteni. De sebaj, a 14. emeleti szobánkból a kilátás fantasztikus, távolban még a város fő nevezetességének, a Shwedagon templomegyüttes kupolái látszanak.

A szoba pazar, csúcs modern benne minden, elektromos függöny és sötétítő, tiszta üveg fürdőszoba és óriási kényelmes ágy. Hát kell ennél több? Igen, egy pohár finom, hideg sör.

Kis pihenés után elindultunk körülnézni, hogy mi is található a szállodánk körül. A környék szöges ellentéte a csoda szállodának. Az utcákon kint a házak előtt élnek az emberek, mindenütt hatalmas a kosz és a szemét. A nyitott csatornákban futkosnak a patkányok, és ott játszanak a koszos gyerekek, főznek az asszonyok, árulják az árusok a portékáikat. Döbbenetes, ahogy egymás mellett él a luxus és a mélyszegénység. Sajnos nem itt láttunk először ilyet az országban, de azért nem adtuk fel, folytattuk az esti sétánkat. Szerencsére találtunk egy nagyon kellemes olasz pizzázót, ahol nagyon jól esett egy burmai-olasz pizza. Vacsora után végül megtaláltuk a gyönyörűen kivilágított Sule Pagodát, de úgy döntöttünk, hogy a belsejének a megtekintése már holnapra marad.

2020.03.06.

Annak ellenére, hogy a belváros kellős közepén lakunk, fantasztikus csend van a szállodába. Bár itt sokáig van reggeli, azért csak beállítottuk a telefont, hogy ne késsük le. A reggeli az 5 csillagos szállodához méltó, bár nekünk, európaiaknak itt se sok babér terem. Mindenesetre a reggelizőhely pazar, remek kilátással a városra.

Reggeli után lementünk a recepcióra, ahol megegyeztünk, hogy holnap 9-re jön értünk egy autó és egy angolul beszélő idegenvezető, akivel megnézzük Bago nevű települést. Furcsa, hogy az általunk eddig bejárt ázsiai országokkal ellentétben itt még nincsenek az 1 napos kirándulásokat hirdető utazási irodák, ezért csak ez a megoldás maradt. De Bago előtt még itt a mai nap, hogy megtekintsük Yangon nevezetességeit. Először a fő látványosság a Shwedagon palota a cél. Yangonban nem egyszerű a közlekedés. Ugyan járnak buszok, de a kiírások csak a burmai írásjelekkel vannak feltüntetve és sokszor még a számozás se az arab számok szerint van, ezért kicsit bonyolult kitalálni, hogy a kék, sárga, piros és lila színű vonalak közül melyik a megfelelő. Végül kiderítettük, hogy a lila 8-as busz jó nekünk, de biztos, ami biztos, minden esetben jó, ha van kéznél fotó arról a nevezetességről, ahova szeretnél eljutni. Ezt megmutatod a sofőrnek és már meg is oldódott a gond.

Meg is jött a buszunk, ami egy öreg, lerobbant járgány volt az ajtóban egy félig vak fiatalemberrel, aki minden megállónál kilógott az ajtóból és kiabálva gyűjtötte az utasokat és persze neki fizettük a fuvardíjat.

Végül eljutottunk a palota egyikbe járatához. Mint minden pagodánál ebben is hosszú folyosó visz a központi részhez, ami tele van minden féle boltokkal, ahol a hívők megvásárolhatják a virágokat, füstölőket, ételeket, gyümölcsöket, amit ajándékként visznek Buddhának.

A teljes egészében fénylő arannyal beburkolt buddhista építmény a Szinguttara-domb oldalában, 51 méter magasból tornyosul a mianmari főváros fölé. A több mint száz pavilonjával, sztúpájával és egyéb épületével a Shwedagon templomegyüttese lenyűgöző építészeti remekmű. A hagyomány úgy tartja, hogy a templomot 2500 éve alapították, de jelenlegi méretét csak a 18. században nyerte el. A pagodát közel 9 tonnányi tiszta arany díszíti, felső részeit pedig drágakövekkel (gyémánt, rubint, smaragd, topáz és zafírkövekkel) díszítették. A központi sztupa arról híres, hogy benne őrzik Buddha több hajszálát is. Hatalmas, 99 méter magas építmény. Ezt 64 kis kisebb sztupa veszi körül.

A 36 fokos hőség ellenére is rengeteg hívő volt a pagodában. Számunkra nagyon érdekes, hogy családok piknikeznek a pagodákban, sokan ott esznek és alszanak. Ez is működő buddhista szentély, ahova csak térdet és vállat takaró ruhában, mezítláb lehet belépni, bár nem sok turistával találkoztunk. Mivel a terület nagyon nagy, ezért akár egy napot is el lehetne tölteni a nézelődéssel, de mi még más nevezetességeket is meg akartunk még nézni a mai napon.

A következő látványosság a Fekvő Buddha lett volna. A Chaukhtatgyi Buddha templom megtalálása nem volt egyszerű, mert a taxisunk maga se tudta, hogy hol van, ezért jó messze rakott le a templomtól. Keresés közben a nyomunkba szegődött egy önkéntes "idegenvezető", aki elkísért a Buddhához és persze "némi" fizetség fejében mindenáron végig akart vezetni a helyszínen. De mi egyedül akartuk körbejárni a hatalmas 65 méter hosszú 19 méter magas fekvő Buddhát, így nehezen, de végül le tudtuk rázni a hívatlan kísérőnket.

Lenyűgöző látvány az arany köpenyt viselő, élénk színekkel - fehér arc, piros ajkak, kék szemhéjfesték, vörös körmök- festett szobor. Külön érdekesség a szobor 2 talpa, amin 108 vörös és arany motívum mutatja Buddha cselekedeteit. Hulla fáradtan és nagyon éhesen estünk egy taxiba és utolsó látványosságként a Karaweik palotát akartuk még megnézni. Távolról nézve a palota úgy néz ki, mint egy hatalmas aranyhajó, amely a Kandawgyi-tavon úszik.

A palota Pyi Gyi Mon királyi bárkáját mintázza, de igazából egy beton szerkezet, ami építése 1974-ben fejeződött be és jelenleg luxus étteremként üzemel. Nekem egy kicsit kiábrándító volt, sokkal többet vártam tőle. De legalább egy kellemes ebédet sikerült ennünk a tó partján. Mára már telítődtünk a szépséges templomokkal, Buddha szobrokkal, ezért visszamentünk kipihenni a nap fáradalmait a szállodánkba. Meglepetésként kedves törölközőállatkák vártak a szobánkban, köszönet e kedves takarító néninknek.

Tegnap már elsétáltunk a tőlünk egy utcányira lévő szépséges Sule Pagodához, de akkor eldöntöttük, hogy kicsit pihentebben szeretnénk körbejárni ezt a fantasztikus épületet. A pagoda Yangon központjában található, ami köré egy körforgalmat építettek. Az épületet forgalmas utcák, gyarmati korszakból származó épületek veszik körbe.

A pagoda Sularata szellem nevét kapta, aki ezen a helyen élt. Burmában még a mai napig is imádják a szellemeket. A pagoda nagyon tiszteletre méltó, mert Buddha hajmaradványait őrzik itt. Mivel késő este értünk ide, már csak a hívők voltak a pagodában. Igazán érdekes volt, mert megfigyelhettük a hívők imádkozását, mantrázását, ahogy Buddhák előtt térdelve kantálják a könyvből vagy okos telefonról olvasott imákat.

2020.03.06.

Reggel 9-kor már várt a recepción egy angolul remekül beszélő fiatalember és egy sofőr, akik mai Bagó városába szervezett túránk kísérői lesznek. Hosszan-hosszan araszoltunk kifelé a városból. Közben nagyon sok érdekes információt tudtunk meg a vezetőnktől, akiről kiderült, hogy remek nyelvtudását a Fülöp-szigeteken eltöltött szemináriumi éveinek köszönheti, ahol katolikus papnak készült. Ez se semmi egy buddhista országban. Bár ahogy megtudtuk kb. 100 nemzetiség él az országban, ahol a buddhizmus mellett jelentős az iszlám, zsidó és keresztény hívők száma is. Yangonban is több mecset és katolikus templom is van. Útközben először megálltunk Taukkyan háborús temetőnél, ahol azoknak a katonáknak állítottak emléket, akik a Brit Nemzetközösség katonájaként Burmában esett el, a II. világháborúban.

Innen Bagó városa volt a cél. Ez a Yangontól 90 km-re lévő kisváros a XVI. sz. közepéig fővárosi rangban volt. Első utunk a Shwemawdaw pagodába vezetett. Az Arany Istennek nevezett pagoda nagyban hasonlít a yangoni Shwedagonra, de ezt a templomot nagyon megrongálta az 1930-as földrengés. Ugyan 1954-ben újjáépítették, de már ismét ráférne egy felújítás.

Vezetőnk innen a Kanbawzathadi Arany Palotához vitt. A nagyon díszes aranypalota jól bemutatja a második burmai birodalom pompáját és gazdagságát. A hatalmas palota 76 teremből állt, de sajnos ebből csak kevés látogatható. Azért a trónterem így is lenyűgöző.

Egy helyi kifőzdében elfogyasztott ebéd után megnéztük a bagói Fekvő Buddhát. Ezt a hatalmas szobrot Bago város 1757-ben történt megsemmisítése után benőtte a dzsungel és csak 1881-ben fedezték fel újra, amikor a Yangon-Bago vasútvonal építésekor elkezdték megtisztítani a területet. Az 55 méter hosszú és 16 méter magas szobor a Buddhát ábrázolja közvetlenül a halál előtt a Nirvánába belépésekor.

Eddig minden általunk megnézett fekvő Buddha fölé templomot, vagy legalábbis egy csarnokot emeltek, hogy megvédjék az időjárástól. De hazafelé a vezetőnk megmutatott még egy, a szabadban található hatalmas fekvő Buddhát, amit 2002-ben adományokból és közpénzből építettek. Fölé majd csak akkor kerül tető, ha az adakozásból összegyűlik a megfelelő összeg az építéshez.

És ha nem lett volna még elegük a Buddha szobrokból, a nap lezárásaként megnéztük a Kyaikpun Buddhát. Ez egy 27 m magas szobor, amely négy egymásnak háttal ülve elhelyezkedő Buddhát ábrázol. Szinte hihetetlen, hogy ez a szobor együttes eredetileg a VII. században épült, persze azóta többször is felújították.

Nagyon elfáradva, de sok-sok élménnyel tértünk vissza Yangonban. Este visszamentünk az első nap felfedezett pizzériába, mert már telítődtünk a sült rizzsel és tésztával és nagyon jól esett egy kis „hazai”.

2020.03.07.

Sajnos a mai napon el kellett búcsúznunk Burmától. Fantasztikus ez a még turistáktól mentes, azonban látnivalókkal teli ország. A mi szemünkkel nézve országszerte hatalmas a szegénység, de mindenütt nagyon kedves, mosolygós, segítőkész emberekkel találkoztunk. Hazafelé még útba ejtettük Bangkokot és másnap délben szerencsésen landoltunk Ferihegyen. Fantasztikus volt, és persze még ide is visszatérünk!!!!