2017.03.21.
A reggelinél nagy meglepetésünkre magyar szófoszlányokra lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy van egy magyar csoport, a Fehérvár Travel utasai, akik szintén ebben a szállodában szálltak meg. Kicsi a világ… De igazán jó érzés az otthontól ilyen távol eső helyen  magyarokkal találkozni!

Reggel 8 órára megjelent Tami, az idegenvezetőnk és Moon, a sofőrünk egy óriási terepjáróval. Mivel Angkor hatalmas és mindössze 3 napunk van a megismerésére, ezért döntöttünk úgy, hogy az egyéni túra helyett keresünk egy, a helyet jól ismerő idegenvezetőt. És nagyon jó vezetőt kaptunk Tami személyében, mert ő tudta, hogy mikor hova kell menni, mennyi időt érdemes eltölteni 1-1 helyen, úgy, hogy minden fontos látnivaló bele férjen a szűkre szabott időnkbe és még azokat a „kiskapukat” ismerte, hogy hogyan lehet kikerülni a hatalmas tömeget.

És akkor induljon Angkor felfedezése!

Angkor, több mint 600 éven át a  9. században létrejött Khmer Királyság fővárosa volt.  Ma egy hatalmas templomváros, noha természetesen nem csak vallási épületek voltak annak idején a városban. A Khmer Birodalom fénykorában a fővárosnak hatszázezer–egymillió lakója lehetett, több mint bármely korabeli európai városnak. Miután a XV. században a főváros Phnompen lett, Angkor jelentősége megszűnt, a terület elnéptelenedett, az őserdő pedig lassan benőtte, elrejtette az épületeket. A területet a XIX. század közepén francia régészek fedezték fel, az épületeket nem kis munkával szép lassan kiszabadították az őserdő szorításából. Ma Angkor Délkelet-Ázsia egyik leglátogatottabb helye, 1992-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

Délelőtt Angkor Thomot, a „nagy várost” néztük meg. A 13 km hosszúságú árokkal körülvett valamikori város 5 töltésúton és kapun közelíthető meg. A kapukhoz szobrokkal szegélyezett híd vezet. A kapuk tetején 4 irányba néző, mosolygó arc látható.

Innen Ta Prohmba mentük. Az itt található kolostor-templom együttes mindenki számára ismerős, hisz itt forgatták Angelina Jolie híres Tomb Raider filmjét. Ezeket az épületeket úgy hagyták meg, ahogy az 1860-as években a régészek az őserdő mélyén megtalálták, vagyis hatalmas fákkal, gyökerekkel benőve.

Délelőttre Tami még egy nevezetességet, Bayont tervezte megmutatni. Ami ezen a területen az első, Buddhának emelt állami templom volt. Fő jellegzetessége az arctornyok. A valaha épített 49 toronyból 37 maradt meg. A tornyokat a 4 égtáj irányába tekintő mosolygó Buddha fej díszíti.

Mivel délelőtt igencsak kisütött a nap, nagyon meleg lett. A meleget a légkondis autóban el lehetett viselni, de amikor kiszállsz a kocsiból… Szinte elviselhetetlen a párás, tikkasztó hőség. Moon, a sofőrünk egy csúcs szuper, ugyanis amikor kitikkadva, agyonizzadva visszatérünk a kocsihoz, akkor vizes, mentolos kendővel illetve hideg vízzel  fogad. Az őrült déli hőséget elkerülendő ebédidőben visszahoztak minket pihenni a szállodába.

Lementünk felfrissülni a medencébe, és vártuk, hogy kicsit alábbhagyjon a hőség és folytathassuk Angkor megismerését. A délutáni programnak Tami Angkor Wat bejárását tervezte. Angkor Wat jelentése templom, amely egy város. És ez így igaz, mert ez a várostemplom a világ legnagyobb vallási műemléke. Ez az óriási épületegyüttes az egész ásatás csúcsa. Remekül megmaradt, köszönhetően annak, hogy ezt az épületet a buddhista szerzetesek egészen a vörös khmerek idejéig folyamatosan lakták. Kb. 45 perc sorban állás után sikerült feljutni a templomhoz, de MEGÉRTE.

Végigjártuk az egész területet,  majd visszajöttünk egy kis pihenőre a szállodába. Estére elmentünk egy helyi táncbemutatóval egybekötött svédasztalos vacsorára. Persze az egész nagyon turistás, de mégis lenyűgöző volt az apszara táncosok bemutatója.

2017.03.22.
Ma is reggel már 8-ra jött értünk az autó. Először a Keleti Mebon nevű ásatásra mentünk, ahol megnéztük a nagyon szép 3 szintes, vörös téglából épült hindu templom együttest. Már itt éreztem, hogy őrült mocorgás van a pocakomban. De gondoltam a látvány csak eltereli a figyelmemet erről.

Innen egy Angkor Wathoz hasonló buddhista templomhoz Banteay Samre mentünk, ami olyan volt mintha lekicsinyítették volna a nagyot.

Ekkorra már nagyon meleg volt, de szerencsére kifelé WC is volt, így minden gondom megoldódott. Vagyis kiderült, hogy tök mindegy hogy eszek-e tojást reggelire, vagy nem, a tojás az garantált. Amikor bementem a WC-re olyan fülkébe mentem, ahol alig volt világítás, de mivel sürgős volt a dolog, nem volt idő válogatni. Amire megoldódtak a problémáim és elmúltak az alhasi görcseim, kimentem, gondolván, hogy már biztosan türelmetlenül várnak, de a vezetőnk is biztos tojást evett reggelire. A lényeg: visszamentem, most már a kivilágított fülkébe, de mielőtt leültem volna, feltűnt egy hatalmas pók a WC kagylón.

 Sprinteltem kifelé. Még jó, hogy nem ezt a fülkét választottam! Megkönnyebbülten indultunk tovább. Innen kiautóztunk a várostól 35 km-re, ahol megnéztük a Sivának ajánlott hindu templomot amit Nők és a Szépség Citadellájának is neveznek. Ez egy gyönyörű vörös téglából épült templom-együttes volt, de a legcsodásabbak a falakat elhalmozó faragások, virág- és levélornamentikák voltak. Szinte minden ajtó és ablakkeret finom faragásokkal volt díszítve.

Ez a templom-együttes is nagy területen terült el, és mint minden templomot, ezt is víz vette körül. A templom megtekintése után egy nagy össznépi kajáldához vittek, ahol már rengeteg turista hűsölt és ebédelt. Ma már értettük, hogy tegnap miért mentünk haza ebédidőben. A tikkasztó párás hőség, még az árnyékban is szinte elviselhetetlen volt. Ettünk egy finom ebédet, majd folytattuk a templomjárást. De akármilyen szép is volt, ebben a hőségben inkább a medence mellett pihegtünk volna. Ma Tami úgy döntött, hogy összevonja a délelőtt és a délutáni programot. Először visszamentünk az elefántos teraszt megnézni.

A nevét onnan kapta, hogy végig elefántok díszítették. Innen gyalog elmentünk a leprás király templomához. Itt mindig rengeteg ember van, de most a 40 fokban nem sok őrült akarta megmászni a 3 szintet összekötő sok-sok meredek lépcsőfokot. Egyébként megérte, mert ez is fantasztikusan szép volt. Igazán jól esett a hűtött hideg víz és a kellemes mentolos hűsítő kendő, amivel a sofőrünk várt az autónál. Ezzel be is fejeztük mára a kulturális programot és visszatértünk a szállodába. Igazán jól esett a hideg sör és a medence kellemes vize. Egész délután a parton hűsöltünk, olvasgattunk és fürödtünk.

Akkor mentünk csak fel a szobába, amikor elkezdtek nagyon készülődni az esti apszara előadásra. Jól esett a pihenés az egész napi menetelés után. Este megnéztük a Tami által javasolt puccos éttermet, de tele volt turistával, ezért vacsorázni visszamentünk ahhoz az egyszerű, kiülős helyi kajáldába, ahol az első nap este is ettünk. Most is nagyon finom volt minden. Innen elsétáltunk az Éjszaki piacra és persze most is vásároltunk pár dolgot. Hazafelé még betértünk egy igen kicsi, helyi boltba, hogy feltöltsük az otthoni italkészletünket. És mit találtunk az egyik polcon, na mit??? Blogom névadója, a gömbszörp, az igazi hungaricum, vagyis pár üveg unicum tekintett le ránk! Nem megmondtam, hogy kicsi a világ?! A legváratlanabb helyeken is találkozhatsz jó ismerőssel… És persze, ha már így egymásra találtunk, véletlenül se hagyhattuk ott szegényt! Sőt, a szállodában megkóstoltuk, és megállapítottuk, hogy a kambodzsai szerzemény is legalább olyan finom, mint az itthoni.

2017.03.23.
Ma fél kilencre jött értünk a kocsi. Először a Roluos csoport tagjait néztük meg. Elsőként egy rózsaszínű, homokkő templomhoz mentünk, majd szintén egy egytornyú templom következett.

Minden nagyon szép, de már túl tömény ennyi mindent megnézni. Szinte úgy érzi az ember, hogy egy bizonyos idő után telítődik a sok szépséggel. Végül elmentünk egy érdekes helyre, ahol az 5 szintes buddhista Bakong Pagoda magasodott. Mellette egy modern, működő Roka Pagoda és egy buddhista telep volt.

Ott éltek, tanultak, meditáltak a fa bodegákban a buddhista tanoncok. Az oktatásért nem kell fizetniük, de nem is kapnak semmilyen juttatást, abból élnek, amit adakozásból kapnak. Érdekes volt, hogy a gyerekeket önkéntesek tanították angolul, nyitott fatetejű pavilonokban.  Ezzel az utolsó ásatással be is fejeződött az angkori kulturális programunk.

Köszönet Taminak, az idegenvezetőnknek, eljuthattunk olyan kis falvakba is, ahol betekintést nyerhettünk abba, hogy milyen is az élet a turista központokon túl.

Befejezésként elvittek Délkelet-Ázsia legnagyobb tavához, a Tolne Sap nevű nagy tóhoz. A tó a Sap folyón keresztül kapcsolatban van a Mekong folyóval. Érdekessége, hogy víztárazóként működik, a vízállásától függően táplálja, vagy elvezeti a Mekong vízét. Motorcsónakkal végigmentünk a csatornán, elhaladtunk a partra épült cölöpházak mellett és néztük, ahogy a ronda iszapos vízben nem messze egymástól fürödtek a gyerekek és dagonyáztak a vízi bivalyok.

Kiérve a tóra megnéztük a tóra épült Úszófalvakat. Ahol megálltunk ott még krokodilokat is tartottak. Valószínű, hogy csak a turisták miatt, bár a vezetőnk szerint itt a tóban is élnek. Sajnos itt is, mind az egész országban, már amit mi láttunk Kambodzsából, óriási a szegénység és a nyomor.

Innen kivittek a reptérre és ezzel véget is ért a kambodzsai kirándulásunk.

Vicces volt, mert a reptéren összefutottunk azzal a dán házaspárral, akikkel egy hajón voltunk a Halong öbölben. Örültünk egymásnak, hisz megint bebizonyosodott, hogy kicsi a világ! És irány újból Vietnam, vagyis Ho Chi Min város ahova este 8 órára meg is érkezünk