Kuba az 1978-as VIT (Világifjúsági és Diáktalálkozó, a tőlem „némileg” fiatalabbak kedvéért) idején keltette fel az érdeklődésem. Nagy vágyam volt, hogy egyszer ellátogassak Havannába. Azóta eltelt jó pár év, ez sajnos rajtam és Havannán is nyomot hagyott, de ami késik, az nem múlik. Eredeti tervünk csak egy laza, láblógatós tengerparti pihenés volt, de úgy hozta a szerencse (és a repülőjáratok), hogy futotta még egy havannai hosszú hétvégére is. Vagyis 7 nap varaderói lazulás után még 3 nap Havanna is belefért a szűkre szabott időnkbe.

Ez a túra azon kevesek egyike, amit nem mi szerveztünk, utazási iroda intézett mindent és nem is városlátogatásokról, Kuba bejárásáról szólt, csak a pihenés volt a cél. Erre kiváló hely Varadero, a Havannától mindössze 100 km-re levő üdülőparadicsomként működő félsziget, ahol 20 km hosszú fantasztikus homokos partszakasz és kristálytiszta víz várja az odalátogatókat. A félsziget saját repülőtérrel rendelkezik, így egy átszállással „könnyen” eljuthatunk a célunkhoz. Mi Frankfurtig Lufthansával, majd onnan a Condor (nevével ellentétben német tulajdonú) légitársasággal repültünk Varaderoba. A 10 órás repülőút elég nyűgös volt, de kárpótolt a tudat, hogy a korai indulás után az estét már a finom koktélok kortyolgatásával a tengerparton tölthetjük. Bár megérkezés után nem volt egyszerű átvergődni az ellenőrzésen, „kissé káoszos” az egyébként végtelenül egyszerű repülőtér, mindent is átvizsgáltnak, lefotóztak, kikérdeznek stb, de végül sikerrel kijutottunk és már várt is ránk a taxi, ami a szállodához repített.

Szállodánk az Iberostar Laguna Azul, mint Varaderoban a legtöbb szálloda, közvetlenül a tengerpartra épült, több épületből állt, kellemes virágokkal és pálmafákkal teleültetett központi térrel, medencékkel, pool bárral.

A recepción a becsekkolás is a szokásos latin mentalitással (nem kapkodunk, mindenre ráérünk) történt, de amíg várakoztunk, addig frissítőként egy finom daiquiri koktélt szolgáltak fel. Már ekkor tudtuk, hogy itt jól fogjuk érezni magunkat. És ebben szerencsére nem tévedtünk.

A szállodát all inclusive ellátással foglaltuk, így nem volt gond az ételre és italra. Ételekben a választék ugyan meg sem közelíti a dominikai vagy mexikói hasonló szállodák választékát, de éhen azért nem lehet halni. Sőt! A zöldségválaszték nagy, a gyümölcs már nem annyira, bár ez az időszak ott is tél, lehet azért. Ami egy kicsit gyenge volt az a hús és húsfélék, felvágottak. Csirke, sertés és kevés hal van. De ezekért sorba kell állni, bár kárpótol, hogy frissen sütik. Vegetáriánusok előnyben! Azonban italból szinten nem volt olyan, ami ne lett volna, bor, sör, pezsgő, koktélok és persze mindenféle alkoholmentes ital ingyen hozzáférhető volt.

A kevésbé visszahúzódó és szégyenlős nyaraló reggeltől estig részt vehet az animátorok által vezényelt programokban, tornázhat, táncórákat vehet, bugyuta, de egyébként vicces versenyeken küzdhet a többi nyaralóval.

Esténként a szabadtéri színházban fantasztikus revü műsorokkal kápráztatnak el a profi táncosok, de aki csendesebb szórakozásra vágyik, az a központi hallban élőzenés műsor (zongora, trombita, hegedű, helyi népzenekar) mellett kortyolgathatja az esti koktélját. A nyaralók főként az amerikai földrészről jöttek, leginkább kanadaiak és argentinok, de meglepetésszerűen, háború ide vagy oda igen sok orosz turista is volt. Mi egész hétre csak fürdést, pihenést és tengerparti nagy sétákat terveztünk. És ezt sikerült is teljesíteni, a part szuper, hosszú, homokos.

A víz színe hihetetlen, hőfoka 25-26 fok, úszásra alkalmas, nincsenek óriási hullámok. Szerencsére a parton hatalmasakat lehet sétálni, mert nincsenek zárt strandok és még nincs minden talpalatnyi hely beépítve. Akik elég vastag pénztárcával érkeztek, azok kipróbálhatták a katamarános vitorláskirándulásokat vagy akár a motorcsónakos siklóernyős repülést is, de aki csak egyszerű lustálkodós pihenésre vágyik, az se fog csalatkozni.

Az egy hét tengerparti pihenés nagyon gyorsan eltelt, de még hátra volt Havanna. 2 teljes napba sok minden beleférhet, de mi úgy gondoltuk, hogy a múzeumok helyett inkább bóklászunk a városban, nézelődünk, ismerkedünk a fővárossal és az ottani hangulattal. A szállodánk 10 percre az óvárostól, a Malecon-on, Havanna tengerparti sétányán volt.

Szokásunkhoz híven először körbe utaztuk a várost egy hop on hop off busszal, majd kiválasztva az érdekesebb látnivalókat le-leszálltunk és közelebbről is megtekintettük őket.

Elsőként a nevezetes Plaza de la Revalucion-on (Forradalom tér) néztünk körbe. A tér többek között a több órás politikai nagygyűlésekről is híresedett el, ahol Fidel szólt a kubai néphez. Forradalmárok (Che Guevara és Camilio Cienfuegos) óriás képei borítják a környező minisztériumi épületeket. Itt található a monumentális 142 méter magas Jose Marti emlékmű is, ami sajnos nem látogatható, sőt szigorúan őrzött.

Éles kontraszt, hogy a kommunizmust hirdető politikai gyűlések tere délelőttönként tele van pénzes turistákra váró kisuvickolt amerikai óriás autómatuzsálemekkel.

Innen nem messze található egy a turisták által nem annyira látogatott (a jegyszedő nem is emlékezett magyar látogatókra) Colon köztemető, ahol több mint 500 nagyobb mauzóleum, kápolna és családi boltozat található, fantasztikus építészeti remekművek.

Az óváros bejárását a tengerparton álló Castillo de la Real Fuerza katonai erőddel kezdtük. Az csillagerőd vastag falai és bástyái védték a várost a kalózok támadásaitól. Az erőd szomszédságában található a barokk Katedrális tér, mely fő látványossága a meseszerű paloták mellett, a Szent Kristóf Katedrális. A díszes külsővel ellentétben viszonylag egyszerű belső fogadja a látogatót. Itt szerencsénk volt, mert csodák-csodájára nyitva volt a katedrális és egy idős bácsit lekenyerezve még a toronyba is sikerült felmenni, ahonnan remek kilátás nyílt az egész városra.

A sétát a Fegyverek terén folytattuk, ami Havanna óvárosának legrégebbi tere. Itt található a valamikori kormányzói palota. Az impozáns árkádos, kovácsoltvas erkélyes épület valamikor a kormányzó lakhelyéül szolgált, ma múzeum. Az épület belső udvarában a szépséges királypálmák között Kolumbusz szobra áll.

Az „turistaútvonalat” követve a szépen felújított Calle Oficios jutottunk Havanna másik híres templomához az Assisi Szent Ferenc bazilikához és kolostorhoz. Sajnos csak kívülről csodálhattuk meg az épületet, mert zárva volt. A bazilikát, a régi Havanna többi részével együtt 1982 óta az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

Kis sétával jutottunk a Plaza Vieja-ra, ami szépen felújítva idézi fel a  gyarmati idők pompáját. A teret csodálatos paloták szegélyezik, amik ma étteremként működnek. A kellemes erkélyekről egy finom koktél vagy sör mellett figyelhetjük az állandóan nyüzsgő teret, az iskolások körjátékát, vagy a capoeira (brazil eredetű tánc és harcművészeti ág) bemutatót. A tér sarkában található a zavarba ejtő modern műalkotás, A Nő és a kakas bronzszobor.

A szűk, keskeny utcákon juthatunk el az óváros és a városközpont találkozásában található központi terére a Parque Central-ra. Ez egy rendkívül népszerű találkahely a kubaiak körében. Itt található a világ egyik legnagyobb és legimpozánsabb operaháza a Grand Teatro de la Habana.

Mellette magasodik az washingtoni mintára épített Capitolio, ami 1959-ig adott otthont a kubai parlamentnek. Az épület nagyon szép, de sajnos nem látogatható. Sőt még az épületet körülölelő szépen rendben tartott parkot is szigorútekintetű katonák védik a betolakodó, sétáló turistáktól.

Havanna központi részét bejárva vegyes érzelmekkel távoztunk. A turisták által látogatott központi rész felújítottt, de meglehetősen steril. Azonban ha egy kicsit kijjebb merészkedünk „kirakat” utcákból, akkor hatalmas szegénység, lerobban, omladozó házak, szemét és kosz mindenütt. A legendás jókedv, tánc és zene szerintem csak a mesékben vagy a turistáknak szervezett műsoros eseteken jellemző. Sajnos mi inkább a kicsit megkeseredett, mindenbe beletörődő embereket láttunk.   

Számomra az egész kubai túra egy „vissza az időben” utazás. Döbbenetes látni az 50-60-as évek gyarmati pompája miként ment tönkre a fideli érában. De végszóként azért el kell ismerjem, hogy mindenképpen érdemes volt bepillantani ebbe a különleges világba. És mint minden utazásunk során eldöntjük, hogy ide is visszatérünk, de addig még sok-sok változásnak kell bekövetkeznie a kubai politikában.