14. nap - Uxmal- Chichen Itza 
 Ma viszonylag rövid és egyszerű táv várt ránk, ezért nem kellett nagyon sietni. Chichen Itzaig hosszú, egyenes szakasz volt.

 Az egyetlen problémát az eddig is tapasztalt erdőégetés jelentette. Az már messziről látszott, hogy sűrű füst száll az autópálya felett, de amikor odaértünk csak akkor láttuk, hogy a lángok egészen az út mellett csapkodtak. Olyan erős füst és forróság volt, úgy hogy egyszeriben semmit sem láttunk. Félelmetes volt, de szerencsésen túljutottunk rajta.

Chichen Itza egy óriási turistaközpont. Maga az ásatás lenyűgöző, főként a nagy piramis, ami tetejére 365 lépcső vezet, de ide sajnos nem lehetett felmenni, pedig de nagyon szerettünk volna. Itt már szinte elviselhetetlen volt a hőség, közel 40 fok, minden légmozgás nélkül.

Mivel erre a helyre buszokkal hordják a Maya Riviéráról a turistákat, ezért nagyon zsúfolt és tele van árusokkal. Az ásatás után gyorsan megtaláltuk a szállodánkat, ami rögtön az Ik Il cenoteval szemben volt. A megérkezés után felfrissültünk a medencében, majd kiültünk enni egy finom salátát és egy nagy gyümölcstálat.

Kis pihenő után átmentünk a cenotéba. Hát ez messze nem a tegnapi csendes, békés, nyugodt, eldugott fürdőhely volt.  Ellenben egy nagyon nagy, kiépített cenote volt, aminek a vize jóval hidegebb volt, mint a tegnapiak. Egyébként ez is gyönyörű volt, csak vasárnap lévén óriási volt a tömeg. Este meg szerettük volna nézni a fényshowt a nagy piramisnál, amire a szállásadónktól kaptunk belépőt, de azt is mondta, hogy ezzel csak akkor tudunk bemenni, ha nem adtak el minden jegyet. Nem sok reményt fűztünk a bejutáshoz, de végül sikerült. Az itt töltött idő alatt itt találkoztunk először magyarokkal, ők egy turistacsoport tagjaiként ruccantak át ide Cancunból. A fényshow nagyon látványos volt, a piramisra vetítve mutatták be Chichen Izta és a maják történetét.

Hazafelé még szereztünk némi kaját és sört, amit a medence mellett elfogyasztottunk.

15. nap -  Chichen Itza - Tulum

Ma is borzasztó meleg volt éjszaka, hol bekapcsoltuk a légkondit, hol ki. Reggeli után átmentünk újból a cenotéba. Fantasztikus volt, rajtunk kívül senki sem úszott, nagy béke és csend, mintha nem is a tegnapi hely lett volna. Reggel még nem értek ide a Maya Riviéráról a turistákkal tömött buszok. Nagyon jól esett a fürdés a hűs vízben.

Felfrissülten visszaballagtunk a szállodába, becuccoltunk és irány az utolsó ásatás Tulum. Utána pedig csak pihenés a Karib-tenger partján. Tulum még turistásabb volt, mint Chichen Itza. Maga az ásatás sem maradt olyan épen meg, de a tenger fölé magasodó palota így is szép volt.

Ma már nem volt igazi erős napsütés, de nagyon meleg és komoly páratartalom miatt mindenkin szakadt a víz. Az utolsó kultúrprogram után beültünk egy pizzázóba ebédelni, ahol egy barcelonai pincérrel tárgyaltuk ki a spanyol focit. A tulumi szállásunkat is kisebb nehézség árán, de azért megtaláltuk.

A hely fantasztikus, mint a bounty csoki reklámjában! Nagyon hangulatos, valóban a tenger mellett, saját hófehér homokos stranddal rendelkező, trópusi erdőben kialakított pár bungalóból álló telep. Tényleg, mint a mesében. Egy igazi pálmalevelekkel fedett cabana-nk (bungalónk) van, hatalmas, moszkitóhálós ággyal, kis terasszal a pálmaerdő közepén.

 A strand szép, de a víz nagyon hínáros. Na, ez azért nem akadályoz meg minket a fürdésben. Este sétáltunk egyet, majd visszatértünk a szállásunkra vacsorázni. A szálláshelyet 2 fiatal üzemelteti, ők a recepciósok, konyhások, felszolgálók stb. Rendkívül családias hangulat, csend, béke, nyugalom. Estére finom vacsorát készítettek nekünk salátából és guacamole krémből. Tele gyomorral még lementünk a partra hallgatni a tenger mormogását.

16. nap - Tulum
Éjszaka is elviselhetetlen volt a hőség, szétizzadva ébredtünk. A szokásos reggeli elfogyasztása után irány a tenger. Ma alig süt a nap, de figyelmeztettek, hogy húzódjunk az árnyékba, mert ez a nap nagyon veszélyes. És a malagai felszolgálólány tudott is valamit, mert estére kelve még az a kanadai anyuka is lepirult, aki ki se tette a lábát a napernyő alól. A mai nap csak a NAGY-NAGY PIHENÉSRŐL SZÓL, mert megérdemeljük 3000 km és sok- sok kultúrprogram után. Egész nap tunyulás a parton, fürdés és sörözés.

 Bár az esti programot módosítani kellett, mert ez előző este kinézett étteremben nem volt hely, a Zebra pedig túl drágának tűnt. Így visszamentünk a mi szállásunkra, de ott meg nem volt kaja. Így átmentünk a szemközti oldalon lévő pizzázóba és ettünk egy finom pizzát. Sajnos mire visszaértünk a szállásra még mindig zárva volt a bár, így vettünk sört és kiültünk meginni a partra, közben néztük a villámlást a tengeren.

17. nap - Tulum - Cancun

Ma reggelre sokkal jobban aludtunk, mert egy kicsit lehűlt a levegő. És nem csak lehűlt, de megdöbbenéssel vettük észre, hogy teljesen be van borulva. A szokásos reggeli után úgy döntöttünk, hogy még maradunk 11 óráig, mert az utolsó úti cél – Cancun - csak 2 órányira van, és csak délután 15 órától lehetett elfoglalni a szállást. Így délelőtt lementünk a tengerpartra. Hát a tegnapi csapatból senki sem volt olyan bátor, hogy tovább merje napoztatni a tegnap leégett testét, csak mi. A reggeli borultság ellenére hamarosan kisütött a nap annyira, hogy a be kellett vonulni az árnyékba. A tegnap esti viharnak semmi nyoma nem maradt. Csak a szél volt egy kicsit erősebb és talán hűlt egy kicsit. Na azért nem fázunk, sőt!!! Az előre eltervezett időpontig pihentünk még a parton, majd pakolás, csevegés a tulajjal és szomorú búcsú után irány észak. Sajnos az idő mindinkább romlik elfele, pedig az utolsó két napra már csak a pihenést terveztük. Mivel túl korán értünk volna Cancunba, ezért megálltunk előtte Puerto Morelosban. Ez egy nagyon hangulatos kis halászfalu a parton.

 Kicsit lepukkant, de találtunk egy kellemes vendéglőt a parton, ahol 2 fajta csirkés ételt ettünk. Az egyik fajitas volt, ami igazából egy zöldséges, pirított csirkemell, a másik pedig 3 db kisméretű palacsinta megtöltve pirított csirkemellel és sajttal. Nagyon jóllaktunk. Ezzel már biztosan kibírjuk estig. Cancunban teljesen egyszerűen megtaláltuk a szállodát, ami nagyon szép, óriási és valóban saját strandja van.

És nem is akármilyen strand. Gyönyörű hófehér homokos part, és itt egyáltalán nem volt hínáros a víz. Csak az idő nem akart kedvezni nekünk, mert nem hogy tisztulna, de egyre jobban borul és már viharos erejű szél fúj. A komoly ebéd ellenére estére mégiscsak megéheztünk és lementünk ettünk egy salátát és egy rákkoktélt. Majdnem lecsúsztunk a kedvenc margaritánkról, mert érdekes módon itt minden bezár este 10 órakor. Azért ma sem haltunk szomjan, mert a szuper szállodával szemben volt egy bolt, ahol vettünk sört. És csodák csodájára még hűteni is tudtuk, mert ebben a szállodában volt egy kis hűtő.

18. nap - Cancun
Hát, ha lehet, akkor még a tegnaphoz képest is romlott az idő. A szél továbbra is nagyon fúj és esélyt sem lehet látni arra vonatkozóan, hogy ma látni fogjuk a napot. Hát így jártunk… Itt vagyunk egy gyönyörű szállodában, fantasztikus stranddal és elromlik az idő! Minden esetre kezdtünk egy reggelivel a szállodában. Hát itt aztán volt minden, ami szem-szájnak ingere, igaz jól meg is kérték az árát. A kettőnk reggelije kb.9000 Ft volt. Holnap inkább a szomszédos boltot választjuk. Reggeli után eldöntöttük, hogy bebuszozunk Cancun központjába, ha egyáltalán létezik ilyen. Mi, mint minden turista a szállodasoron laktunk, ami egy félszigeten van. Ennek egyik oldalán a Karib-tenger, a másik oldalon egy lagúna.

 A portán azt mondták, hogy minden busz bevisz a központba, így felszálltunk az első körjáratra és csak mentünk és mentünk. Rengeteg szálloda mellett buszoztunk el. Érdekes volt látni, ahogy haladtunk kifelé a szállodasorról úgy fogytak az amerikaiak a buszról és vették át a helyüket a helyiek. Kimentünk egészen egy városszéli piacig. Mivel már éppen elkezdett csöpögni az eső, így bementünk körülnézni. Hatalmas területen mindent lehetett kapni, az ezüst árutól, a hűtő mágnesig. Végül vettünk még 2 db mágnest, 2 csomag salsás ajándékot és 2 csomag poharat a tequilához. Ennek örömére meghívtak egy kis frissítő sörre az árusok. A vásárlás után vissza akartunk buszozni a szállodasoron lévő vásártérre, de egy kicsit korábban szálltunk le.

Mivel elég korán leszálltunk a buszról, végigsétálhattuk azt a lagúna részt, ahol állítólag sok a krokodil. Hát mi konkrétan egyet sem láttunk, pedig még a partra is lementem. De végül is sok-sok séta után elértük azt a részt, ahova készültünk. Egy nagy boltokkal és éttermekkel teli rész volt. Mivel a sok séta alatt megéheztünk, beültünk enni egy kis könnyű ebédet. De az ebéd előtt itt is, mint minden mexikói helyen először hoznak egy kis tacot, valamilyen mártogatóssal. Itt hoztak egy halom tacot és 6 féle mártogatóst. Ennek láttán már tudtuk, hogy nem is kellett volna mást rendelni. De mi rendeltünk! Hamarosan megjelent a pincér egy nagy tál tacossal, ami teli volt csirke, disznó, marha, hal és rákhússal. Alig tudtuk legyűrni.

 Na, ezzel már a vacsora is letudva. Teli hassal már nem bírtuk tovább a sétát, ezért inkább hazabuszoztunk pihenni. Igazán jól esett. Búcsúzoul még lementünk egy utolsót sétálni a partra és elfogyasztottuk a túra utolsó koktélját, ami mi más is lehetett volna, mint egy margharita. Lefekvés után félálmomból arra ébredtem, hogy a Pisti már nagyon hosszú ideje kint van a mosdóban. Megijedtem, hogy esetleg valami baja van. És a gyanúm nem volt alaptalan. Mikor bejött, akkor nagyon erős görcsökre panaszkodott. Ugyan vett be fájdalomcsillapítót, de csak nem akart javulni. Sajnos görcsoldónk nem volt. Mindketten borzasztóan megijedünk, mi lesz, ha nem javul és mentőt kell hívni. Éjszaka a netdoktor segítségével próbáltuk diagnosztizálni a betegséget. Vakbélgyulladás, epegörcs, vesegörcs??? Egyik se jó, de hogyan tovább??? Holnap le kellene adni a bérelt autót, kijelentkezni a szállodából és a vagyonba kerülő repülőjegy is holnapra szól! Hát ez az éjszaka nem az alvásról szólt.

19. nap - Cancun- Budapest

Szerencsére reggelre Pisti jobban lett. A tegnapi reggeliből okulván ma úgy döntöttünk, hogy ugyan nem rossz a szálloda reggelije, de 9000 Ft-ot azért nem ér. Így átbaktattunk a boltba. Itt nagyon finom friss croissant sikerült venni és okulván az elmúlt éjszakából, vettünk egy doboz görcsoldót is. Ugyan a Pisti szkeptikus volt a menstruációs görcsökre javasolt gyógyszerrel kapcsolatban, de sikerült meggyőznöm, hogy ártani nem árthat. És láss csodát, használt. Mivel ma gyönyörű napsütéses volt a reggel, én még indulás előtt lementem a partra, utoljára megmártóztam a Karib-tengerben, csináltam pár képet és visszamentem összepakolni a szobába.

 Szomorúan vettünk búcsút a szállodától és gondolatban Mexikótól is. Ma nagyon nehéz és hosszú nap áll előttünk és ott a rettegés, hogy Pisti hogyan fogja ezt kibírni. Az első próbatételt, az autókölcsönző megtalálását lazán vettük. A kocsi leadása is sima ügy volt.

 Azonban utána elszúrtuk, mert ahelyett, hogy a kölcsönző kisbuszával mentünk volna a reptérre, nekivágtunk a rohadt nehéz bőröndökkel. De ezt is megoldottuk. A reptéren rengeteg ember volt. Először a Pisti sikeresen kinyomtatta az egész útra vonatkozó beszállókártyákat, majd hosszas sorban állás után feljutottunk a chicagói járatra. Ott jött a meglepetés. A 4 órás Cancun - Chicago útvonalon nem adnak kaját. Még az a szerencse, hogy felszállás előtt vettünk egy csokit. Sebaj, majd eszünk valamit Chicagóban. Na persze, ha bejutunk az USA-ba. De minden félelmünk ellenére, ujjlenyomatvétel és fotózás után ez is lazán sikerült. Miután megszereztük a bőröndjeinket és gyorsan le is adtuk a Lufthansanál, cserkésztünk kaját, persze mexikóit. Este 11 órakor indultunk tovább Frankfurtba, majd onnan Budapestre. Itt már a gyerekeinkből alakult fogadóbizottság várt - No tequila - no taxi!!! - felirattal. De szerencsére volt nálunk tequila, így hazavitt a "taxi".  Mint minden út után, persze most is eldöntöttük, hogy egyszer ide is visszatérünk, de addig is ADIOS MEXICO!!!!