Shanghai - 13. nap

A mai napra eredetileg kirándulást terveztem Hangzhouba, ahol a fő látványosság a Nyugati tó lett volna. De már tegnap eldöntöttük, hogy nem biztos, hogy megéri sorbanállni a jegyért, majd oda-vissza 3 órát utazni azért, hogy megnézzünk még egy tavat. Inkább sokáig alszunk, sétálunk, megnézzük a Pudongban az Akváriumot és kimegyünk a Pudong repülőtére, hogy kipróbálhassuk a Maglev nevű szuper gyorsvonatot, ami arról híres, hogy egy mágneses pályán megy.

Reggeli után elindultunk a Pudongba, hogy megnézzük az akváriumot. Ahogy kiértünk, hatalmas tömeg állt a jegypénztárnál. Hosszú tömött sorban mozogtunk a pénztárakhoz a tegnap már megszokott kordonos megoldással. Végül sikerült jegyet váltani és elindultunk befelé. Természetesen az abszolút őrültek háza volt odabent. Hatalmas tömeg és mint az állatok, lökdösődtek, egymást taposták, hogy odaférjenek az akváriumokhoz. Igazából az alagutak voltak nagyon szépek, ahol felettünk, mellettünk úszkáltak a cápák, óriás teknősök, ráják, valamint más szép és ronda állatok. Az egész rendben lett volna, ha nincs akkora tömeg és az emberek normálisan tudtak volna viselkedni. De még a gyerekkel lévők is átvágtáztak a többi gyereken nem foglalkozva azzal, hogy eltaposnak másokat. Az akváriumi kaland után elmentünk kajálni a szokásos helyünkre. Ma már bátrabban választottunk, valamilyen zöldséggel töltött tésztát ettünk erős mártással, hozzá bab és káposztasalátát is vettünk. Az ebéd után elindultunk a metróval a Pudong repülőtérre, mert onnan akartunk visszajönni a Maglevvel. De sajnos olyan sokáig tartott az út kifelé és még át is kellett szállni, hogy nem értük el a 3-4 óra között közlekedő 400 km/órás szerelvényt. Így be kellett érni a 300 km-es csúcssebességgel is. Ez is érdekes volt, bár a szuperexpress is ilyen sebességgel megy és az sokkal simábbnak tűnt. A maglevezés végén hazamentünk egy kicsit pihenni. Persze most is útba ejtettük a boltot, ahol a szokásos vásárlás mellett vettünk holdsütit is, mert a mai nap az őszünnep kezdete, amikor a kínaiak ilyen sütit esznek. Egyébként mi nagyon számítottunk rá, hogy ez egy komoly ünnep lesz, de sajnos az ünneplésnek nyomát sem láttuk. Hát így jártunk....
Pihenés után elgyalogoltunk a Xintiandi nevű negyedbe, ami az éttermeiről híres. Itt találtunk egy helyet, ahol európai kaját (bab és paradicsom salátát és sült csirkemellet) ettünk. A hely nagyon kellemes terasszal rendelkezett, bár feltűnő volt, hogy több asztalnál is vegyes pár- fehér férfi kínai lány ült, de ez biztos csak a véletlen műve lehetett. A finom vacsora elfogyasztása után hazasétáltunk és eltettük magunkat holnapra.

Shanghai - 14. nap

Sajnos elérkeztünk az utolsó shanghai napunkhoz. Este az éjszakai vonattal indulunk vissza Pekingbe. Ahhoz képest, hogy a megérkezésünkkor nem igazán fogott meg a város, most az 5 itt töltött nap után fájó szívvel hagyjuk el. Mivel tegnap megegyeztünk abban, hogy inkább bukjuk a 100 yuan kauciót, de maradhassunk este 6 óráig a szobában. Így nem kellett korán kelni, sokáig lustálkodtunk. A télikertben elfogyasztott reggeli után bebarangoltuk az utcánk közelében lévő piacokat, majd kimetróztunk az East Nanjing Streetre. Benéztünk pár áruházba, végigsétáltunk a Bundon, utoljára megcsodáltuk a csúcs modern Pudongot és elindultunk a Yuyuan gardenhez. Közben betértünk egy kellemes parkba. A nagy melegre való tekintettel vettünk hideg sört és a park egyik bambuszerdős részében elfogyasztottuk.  Még sétáltunk egyet a piacon, vettünk sült polipot, majd betolakodtunk a Yuyuan előtti tóhoz. Őrületes tömeg volt mindenütt.Ebédelni a kedvenc éttermünkbe mentünk. Ma hússal töltött gőzgombócot, zöldséges tavaszi tekercset és párolt spárgát ebédeltünk. Sajnos még jó pár kaja volt, amit az idő rövidsége miatt nem tudtunk megkóstolni, ezért vissza kell térni Shanghaiba. Ebéd után hazasétáltunk. Még pihentünk egy kicsit, majd zuhanyozás, pakolás és búcsú az általunk eddig ismert, de a szívünknek az egyik legkedvesebb kínai szállodától. Mivel a vonatunk csak negyed 10-kor indult, így még rengeteg időnk volt. Megálltunk az utcánkban lévő angol sörözőnél és az utcán ülve (ez Kínában nagy szó) megittunk 1-1 üveg sört. A sörözés után végleg elbúcsúztunk az utcánktól és kimentünk a pályaudvarra. Meglepően kevesen voltak. Sőt, amikor beállt a vonat és felszálltunk még kabintársunk sem volt. Sajnos ez a helyzet csak Suzhouig tartott, de végül is nem lehetett panasz a társainkra. Az egész úton egy szó nem sok, de annyit sem szóltak. Az egész napi gyaloglás után hamar lefeküdtünk aludni.