2020.02.27.

Mai úti célunk Burma talán legismertebb városa, Bagan. A település legfőbb vonzerejét az a 42 négyzetkilométernyi területen megtalálható 4000 templom, sztupa, piramis, vallási építmény jelenti, ami szinte egyedüli a világban. A várost a 2. században alapították, de a fénykorát a 9. sz. után érte el. A 11. és a 13. sz. között a bagani fennsíkon több, mint 13000 templom és pagoda épült, amiből 2200 még a mai napig áll.  Tehát látnivalókban továbbra se lesz hiány.

A reggeli után gyors pakolás következett, mert 10 órára ígérték, hogy jönnek értünk az OK Express busztársaság emberei, akiknél jegyet vettünk Baganba. És láss csodát, 10-re meg is jött értünk egy kisteherautó, amin már ketten ültek. Reméljük, nem ez visz minket 180 km-en keresztül. Hát persze, hogy nem. Csak ahogy lenni szokott, így szedik össze az utasokat a különböző szállodákból. Majd elérkeztünk az igazi buszhoz.

Nem a legmodernebb masina, de az ülések kényelmesek és még ajándék hűtött vizet is kaptunk. Indulás után még több szállodánál is vettünk fel embereket, de utána végre irány Bagan! Vagy mégse?! Ahelyett, hogy elindultunk volna Bagan felé, mindenütt lelassítottunk, a buszon lévő fiatalember, aki egy személyben volt rikkancs, utaskísérő, jegyszedő, postás stb. mindenhol kilógva a busz ajtaján kiabálva gyűjtötte az utasokat, hogy az üres helyeket helybeli utassal töltse fel. Mivel nincsenek normál távolsági buszjáratok, ezért az ilyen kisbuszok biztosítják az utas és egyben a postai szállítást a városok és a falvak között.

Csomagtartó, mint olyan, az nincs. A csomagokat, bőröndöket, hátizsákokat az első ülésen tornyozták fel. Több, mint 1 órán keresztül nem hagytuk el Mandalayt. Rengeteg helyen megálltunk utast, csomagot, vagy levelet vettünk fel. Máskor meg csak azért tettünk kitérőt, hogy az ismerős árusok felszállhassanak, gyümölcsöt, fürjtojást, vagy helyi édességeket próbáljanak eladni nekünk.

Végül nagy nehezen kikeveredtünk a városból, de a falvakon se volt könnyebb az átjutás. Itt is ezer helyen megálltunk, leadtuk az előző városban felvett levelet, vagy csomagot. Az út során több ellenőrző ponton is áthaladtunk, de minket, utasokat nem néztek, csak fizettünk és már mehettünk is tovább. Az út minősége katasztrofális, hol volt, hol nem volt, sok helyen még csak építették.

Érdekes volt, ahogy az út mellett forralták a bitument és kis vödrökkel hordták és öntötték az előkészített zúzott kövekre. Több faluban azért kellett megállni, mert a bivalycsordák elfoglalták az utat. Hatalmas szegénységben élnek a falvakban az emberek, nagyrészt vezetékes víz, villany és csatornázás nélkül. Sajnos a szegénység mellé óriási igénytelenség társul.

Az út szélén mérhetetlen mennyiségű szemét, zacskó, műanyag palack, doboz stb. halmozódott fel,  eltakarításával senki se foglalkozik. Végül 5 órás rázkódás és zötykölődés után megérkeztünk Bagan buszpályaudvarára. Rögtön megszállták azt a pár utast a taxis hiénák, sikerült is gyorsan megalkudnunk és már úton is voltunk az Old Baganban lévő szállodánkhoz. Burmában Bagan a leghíresebb turistalátványosság, aki turistaként elvetődik az országba, ezt a helyet semmiképpen se hagyja ki!  A város 3 részből áll: Old Bagan, New Bagan és Nyaung U. Old Bagant azért választottuk, mert ez van legközelebb a bagani templomokhoz. A szálloda igazából egy bungaló telep a folyó mellett. A mi kis házikónk közvetlen a folyó partján található, remek terasszal és kilátással a vízre és a  túlparton lévő Popa-hegyre.

Egyetlen hibája, hogy közel s távol nincs se egy bolt, se egy étterem. Vagyis van pár helyi kifőzde, de ezekhez azért kell egy kis bátorság. Mivel mi nagyon éhesek voltunk, ezért finnyásság ide vagy oda, bementünk az egyikbe, rendeltünk 2 sört egy csirkés sült rizst és egy zöldséges sült tésztát. Érdekes, hogy Burmában nem használnak evőpálcikát, viszont minden étkezéshez villát és kanalat adnak. Kést csak a "menő" szállodák éttermeiben kaptunk.

Mindkét kaja nagyon jó választásnak bizonyult, mert igazán finom volt. Hazafelé bemelegítésként még benéztünk két templomba, majd hazajöttünk és sörözgettünk a teraszon, miközben figyeltük a folyón pöfögő halászhajókat és a túloldalon, a Popa hegy mögött lebukó napot.

Este igazán jól esett a pihenés, pedig ma nem is gyalogoltunk sokat, de ez a buszozás és a hőség kivette minden erőnket. Bár lefekvéskor derült ki, hogy nem csak mi lakunk a szobában, hanem 4-5 kis gekkó is, akik az ablak felett a függöny mögött futkostak. Éjjel ugyan kicsit hangoskodtak, nagyon erős, rikoltó,bántó hangjuk  van, de azért nem zavartuk egymást az alvásban.

2020.02.28.

Hajnalban ugyan felébredtünk a munkába induló halászhajók berregő, kerregő, csettegő hangjára, de jóleső érzés volt tovább szundikálni. Végül, hogy le ne maradjunk a reggeliről, beállítottuk ébresztőre a telefont. 

A reggeli itt is ugyan olyan, mint eddig bárhol, de a reggeliző hely, az fantasztikus. Egy hatalmas fa alatt, közvetlenül a folyó felett, remek kilátással a vízre. A menüből itt is csak az omlett, ami megfelel a mi ízlésünknek. Pedig van egy csomó minden, rizsleves, tésztaleves, sült rizs, stb., de valahogy nem visz rá a lélek reggel ezekre az ételekre. Így marad a tojás, a vajas pirítós és a lekvár. Ugyan itt van kukoricapehely is, de azért annyira nem vagyunk bátrak, hogy a kora reggel óta a melegben a kancsóban kint lévő tejjel, vagy a nagy tálba kitett házi joghurttal kísérletezzünk. Reggeli után irány a város felfedezése. Tegnap este körbenéztük a lehetőségeket. A lovas kocsizás, vagy taxizás valószínű nem olcsó és a vezetőhöz vagyunk kötve. Elektromos kis moped bérlés- mivel még sohasem próbáltuk, lutri, de piszkálja a fantáziánkat. A  biciklizés – abban legalább van gyakorlatunk, de a mély, sok helyen homokos, emelkedőkkel tarkított az út és 35-38°C meleg azért kihívást jelent. Végül a moped mellett döntöttünk. A szállodában béreltünk egy pofás, piros kis járgányt és irány Bagan.

A bagani romok megtekintéséhez, még a városba való belépéskor ki kell fizetni a 20 dollár belépti díjat, amivel 5 napig csatangolhatunk az egész területen szabadon. Ettől kezdve már nincs belépő, mindenki oda és arra megy a területen, amerre kedve tartja. A régészeti terület kicsit a kambodzsai Angkorra emlékeztet, de szerencsére ide még nem ért el a turista invázió, itt még nem lehet találkozni hangoskodó csoportokkal, kiabáló idegenvezetőkkel, turista buszokkal. Ez itt a csend és a nyugalom világa. A hatalmas területen szerte szét elhelyezkedő templomoknál, romoknál egyedül lehetsz, max. egy másik magányos turistával, vagy a helyiekkel találkozhatsz.

Szinte megdöbbentő, hogy van még ilyen része a világnak, ahova nem ért el a turista biznisz. Persze mindez annak is köszönhető, hogy csak pár éve nyitotta meg az ország a kapuit, így még nem fedezték fel a befektetők. Bár a szállodaipar már létezik, de a hangos, csilli-villi sétálóutcás turista központok még nem jöttek létre. Annyira nem, hogy az egész területen egy helyi kisboltot találtunk, ahol innivalót tudtunk venni. Mára a terv az, hogy nincs terv, csak megyünk bele a nagyvilágba. Először elindultunk a köves úton befelé Old Bagan felé.

Már az út mellett is csodás templomokat találtunk, szinte mindegyiket meg kellene nézni, de erre sajnos kevés a két nap. Azért annyi terv azért volt, hogy kikerestem a legjelentősebb, legszebb templomokat, hogy azok ne maradjanak ki, de végül mindegyik olyan szép volt, hogy komoly elhatározás kellett ahhoz, hogy nem álljunk meg minden egyes építménynél. Persze azért ennek ellenére már a szállodától kifelé jövet megálltunk a kétszintes Gawdawpalin templomnál. Ez a késő bagan-kori stílusban épült templom alsó szintjét egy belső körfolyosó veszi körül, ahol a több aranyozott Buddha szobor található.

Innen pár kisebb templom meglátogatás után lementünk az Irrawaddy folyó partjára hűsölni kicsit és megnézni a parton lévő aranyozott Bupaya Pagodát. Állítólag ez az egyik legrégebbi építmény a Bagan fennsíkon. Érdekes, mert a partról nézve olyan, mintha egy erőd lenne, amire felépítették a templomot és az aranyozott sztupát.

A következő megálló a Thatbyinnyu pagoda volt, ami kicsit hasonlított a mai első nagy templomunkhoz. 60 méteres magasságával ez Bagan egyik legmagasabb műemléke. A fenséges pagoda, amely a szomszédos kisebb templomok és pagodák fölé emelkedik, és a bagani síkság nagy részéről látható. A templom belseje folyosókra oszlik, ahol kisebb-nagyobb Buddha szobrok találhatóak.

Az egész területen egymást érik a különböző korokban és stílusban épült templomok. Már nem is meglepő, hogy ezzel az egyik legnagyobb Buddhista templommal szemben található a Nathlaung Kyaung templom, ami az egyetlen megmaradt hindu templom Baganban.

A mai napon rengeteg kisebb-nagyobb templomot, sztupát, pagodát megnéztünk. Végül úgy döntöttünk, hogy jóból is megárt a sok, telítődve a sok szépséggel, hazamentünk felfrissülni a medencében. Vacsora után, mikor kiültünk koktélozni a házunk fölé nyúló földdombon lévő bárba, érdekes hangokra lettünk figyelmesek. Letekintve kiderült, hogy a gekkókon kívül újabb lakótársunk is akadt, mert egy termetes méretű borz szedegette ki a teraszunk előtti kukából az általam kidobott banán, alma és narancshéjat.

2020.02.29.

Ma folytattuk a templomok bejárását. Egy helyi kölcsönzőben béreltünk mopedet, ami olcsóbb és erősebb is volt, mint a tegnapi. Baganban rengeteg kölcsönző van, ahol fix, kiírt árért lehet mopedeket bérelni, nem biztos, hogy a drága szállodai a legjobb. 

A szállodánk közelében lévő Ananda-templomnál kezdünk a mai túrát. Az Ananda-templom Bagan egyik legismertebb és legszebb temploma. Ez volt az egyik első nagy templom, amelyet Baganban építettek. A templom legkülönlegesebb tulajdonsága az aranyozott szikhara, a pagoda tetején lévő torony. Ez a toronyszerű szerkezet Észak-Indiából származik, sok helyen található hasonló toronyszerkezet Burmában.  

Innen a Shwezigon Pagodához, Bagan egyik legrégebbi és leglátványosabb műemlékéhez mentünk. A pagoda legfigyelemreméltóbb része a középen álló a 49 méter magas aranyozott sztupa, amely szinte ragyog a napfényben. Ez a fajta, kicsit a piramisokra emlékeztető építmény szinte „prototípusként” szolgált a Burmában megtalálható hasonló épületekhez. A sztúpa 1090-es építése óta számos szentélyt és templomépület építettek a komplexumhoz. Mivel a pagoda számos szent buddhista ereklyét tartalmaz, ezért fontos zarándokhely a buddhisták számára. A buddhizmus elfogadó voltát is jelzi, hogy Burmában a mai napig engedélyezett a „nat-ok” vagyis a szellemek imádata. Sok buddhista szentélyben a főépület körül kisebb építmények találhatók, ahol a hívők a szellemekhez is imádkozhatnak.

Ma már sokkal bátrabban közlekedtünk, sokszor letértünk a járt útról és bemerészkedtünk a szavannás, homokos területekre is, ahol szintén fantasztikus épületeket láttunk. Így találtunk rá a vörös homokkő Dhammayangyi  templomra. Távolról Egyiptom lépcsőzetes piramisaira emlékeztet. A templomot nem fejezték be, sőt belső járatait építési anyaggal tömték be, hogy a templomot építtető gonosz király szellem ne tudjon innen távozni. A rekkenő hőségben kellemes körbejárni a „hűvös” folyosókat.

Egész nap jártunk templomról, templomra. Egyszerűen nem lehet betelni a különböző stílusban és korban épült templomok szépségével. Még a 38 fokos hőség se tud megakadályozni, pedig kint a homokos szavannán alig akad árnyék. Először úgy gondoltuk, hogy dél körül, amikor már szinte elviselhetetlen a hőség, hazamegyünk felfrissülni a medencébe. De annyi templom volt még, hogy csak mentünk és mentünk.

Hipp hopp elszaladt a nap és este 6 óra lett. Mivel napnyugtáig vissza kellett vinni a mopedet és már egyébként is alig éltük a fáradtságtól, szomorú szívvel búcsúztuk a romoktól. Mindenkinek csak javasolni tudom, ha teheti, akkor mostanában nézze meg ezt a csodát, mert 10 év múlva ide is elér a turistatömeg. Akkor is szép lesz, de a mostani hangulat, hogy egyedül lehetsz gyönyörködve a templomokban, bolyongva a templomok között úgy, hogy egy teremtő lélekkel se találkozol, ez sajnos akkorra már eltűnik. Tehát kalandra fel, amíg nem késő!

Holnap új hely, Burma kevéssé ismert tengerparti nyaralóhelye, a bengáli öbölben található Ngapali felé vesszük az irányt, ahol pár napos pihenés, feltöltődés és lustálkodás a tervezett program.