Előzmények
A szokásos kérdés: miért éppen Vietnam? Hát, csak. Mert ott még nem jártunk, vagyis a férjem már járt, hivatalos úton. És nekem nagyon megtetszettek az ott készült fotók. Bár a tervezéskor kicsit elbizonytalanodtam, mert a képek alapján nagyon hasonlított Kínára, ahol szerencsénkre már többször is jártunk. Kínában rengeteg csodát láttunk és egy kicsit féltem attól, hogy az út során állandóan összehasonlítgatjuk a két országot. Az igaz, hogy mint minden ázsiai ország, hordoz egy csomó hasonlóságot, de Vietnamnak megvan az egyéni bája, amit nagy hiba lett volna kihagyni! Az utazás tervezése hosszú időt vett igénybe. Főként a megfelelő időpont kiválasztása volt nehéz, hiszen az ország legészakibb és legdélibb pontja mintegy 1600 kilométer távolságra van egymástól, ennek megfelelően az időjárás is igen különböző. Végül is egy nagyon kedves vietnami ismerősünk javaslatára a tavaszi időpont mellett döntöttünk. Ha már Vietnamban vagyunk, onnan már csak egy ugrás Kambodzsa. Így beiktattuk Angkor csodáinak megtekintését is. És akkor- indul a mandula, vagyis a sárkány felszállásra kész!
2017.03.10. - 1. nap-utazás
Hát végre ez a nap is elérkezett. Hosszas tervezés és áttervezés után indulunk Vietnamba. Szakadó esőben értünk ki a Ferihegyre, ahol egy pillanatra megijedtem, mert sehol sem volt kiírva a mi járatunk. Persze, hogy nem, mert a másik terminálról indult a gépünk. De szerencsésen becsekkoltunk, és ha minden igaz, akkor Hanoiban viszontlátjuk a feladott bőröndjeinket. A dubai járatra sikeresen feljutottunk az utolsó hívásra, pedig nem is rajtam múlott. Igaz a nevünket még nem mondták be, mint általában szokták. A gép teljesen teli volt, de szerencsére mi egy hármas ülésre tudtunk becsekkolni. A kiszolgálás és az étkezés igazi "emirates minőség".
5 órás utazás után este 11 órára értünk Dubaiba, ahol elég sok időnk volt a következő bankoki járatig. A két járat közötti 5 órát először sétálással, majd ülve alvással töltöttük. Ez még viselhető volt, hisz itt már éjfél körül járt az idő, de a mi belső óránk szerint még 9 óra volt. Küzdelmes 5 órát töltöttünk a dubai reptéren. Amikor hajnal fél 5-kor felszálltunk, akkor kiderült, hogy nem egymás mellé kaptunk jegyet. Pisti a legelső középső sor szélén én pedig mellette, de a 3-as ülés szélén ülök. Azonban a felszállás után mégis át tudtam ülni mellé. Az út nagyon hosszúnak tűnt. Majd 6 órás repülés után a helyi idő szerint dél körül értünk Bangkokba.
2017.03.11. - Hanoi
Ragyogó napsütés és 30 fok körüli hőmérséklet fogadott. Ja, és az Emirates légitársaság utasaiként a kiszállásnál már vártak minket és 4 csinos thai lány kísért át a hanoii géphez. Itt is kellett várnunk 2 órát az újabb gépig. De ez már Hanoiban tesz le minket. Sajnos Bangkokból Hanoiba már nem tudtunk Emirates géppel menni, helyette egy vietnámi fapados társasággal, a Jetstar Pacific-kel mentünk. Azaz mentünk volna, de miután beszállítottak a gépre kiderült, hogy valami műszaki hiba lépett fel, amit fél órán keresztül javítottak. A szerelők ki-berohangáltak a pilótafülékbe, nem volt túl bizalomgerjesztő a helyzet. Majd közölték, hogy a hibát elhárították, de várni kell a torony engedélyére. És csak vártunk és vártunk. Már kint álltunk a startvonalnál, de még mindig csak vártunk. Végre megkaptuk a felszállási engedélyt, felbőgött a motor, de azt hittem, hogy szétesik a gép alattunk. Nagy nehezen felszálltunk, de a gépnek olyan hangja volt, hogy nem hallottuk egymás szavát. Időnként elhalkult a gép, és nekem az volt az érzésem, hogy ilyenkor kihagy a motor. Azonban senki arcán nem láttam semmiféle riadalmat, de én életemben először féltem a repülőn. Mivel ez egy fapados járat volt, kaja –pia nuku, csak ha külön fizetünk érte. Lehet, hogy ez felesleges befektetés lenne, ha úgyis lezuhanunk. Egyszer csak magányos pánikomból arra ébredtem, hogy az utaskísérő érdeklődik, hogy mit szeretnénk enni, mert nekünk a kaja benne van a jegyünkben. Végül egy halat ettünk rizzsel és tofut tojásos tésztát. Alig ment le a kaja, ami azért nem egy Emirates minőség volt, de ingyen kajának ne nézd az állagát. Egyszer csak a Pisti bejelentette, hogy süllyed a gép. Tisztára betojtam, de kiderült, hogy már leszálláshoz készülődünk. Jóllakottan és szerencsésen értünk földet Hanoiban. Gyorsan sikerült átjutni az útlevél ellenőrzésen és láss csodát a reptéren várt a szálloda taxija. Micsoda luxus, nem kellett bőröndökkel buszon, metrón stb. a tömegen átverekedni. Csak egyszerűen beülni a taxiba és fél órás frász után kiszállni a szálloda előtt. A városban a közlekedés teljesen kaotikus. Minden pillanatban az volt az érzésem, hogy el fogjuk ütni a körülöttünk cikázó motorosokat. Az tudtuk, hogy Hanoi a motorosok országa, de azért erre nem számítottam.
Meglepetésemre teljesen egészben és motoros gázolás nélkül jutottunk el a szállodánkhoz. A szálloda Hanoi óvárosi részébe, egy utcányira a Hoan Kiem tótól volt. A recepción hideg mangó lével és gyümölcstállal fogadtak. A recepciós a szobát is megmutatta. Minden szuper. Ugyan már másfél napja nem aludtunk, de hajtott a kíváncsiság és hulla fáradtan elindultunk felfedezni az esti Hanoit. Sajnos az idő teljesen megváltozott Bankokhoz képest. Hatalmas köd, az orrunkig se lehet ellátni és állandóan sűrű szitálás. Mivel kicsit éhesek voltunk, ezért elindultunk kajáldát keresni. Bátran betértünk egy helyi étterembe, ahol az emeleti teraszra ültettek. Rendeltünk egy phot (tésztalevest) és egy adag tavaszi tekercset.
A kaja finom volt és jó volt fentről nézni a hömpölygő tömeget. Vacsora után körbejártuk a tavat. Nagyon nagy tömeg volt mindenhol. Amint kiderült egy 4 napos ünnep közepébe csöppentünk, ugyanis ezen a hétvégén ünnepelték a cseresznyevirágzás ünnepét. Hamarosan meg is találtuk a helyszínt, ahol rengeteg cseresznyevirágból készült kompozíció volt.
Esti fényben nagyon szép volt a kivilágított teknős pagoda és a vörös híd is. Zsákmányoltunk 2 doboz Hanoi sört, hazatértünk új otthonunkba. Fürdés, majd 2 nap virrasztás után jól esett az alvás.
2017.03.12. Hanoi
Csak reggel tűnt fel, hogy milyen hangos a nyüzsgéstől az utca. Sajnos ma reggel is ködre és szitáló esőre keltünk. A reggeli a szálloda másik részében volt. Teljesen megfelelt. Reggeli után a szálloda előtt fogtunk egy taxit és elmentünk Hanoi legfőbb nevezetességéhez, az Irodalom templomához.
Szerencsére gyorsan bejutottunk. A terület bent volt a városban, valamikor ez volt Vietnám első egyeteme. Az egyetem fallal körülvett 5 udvarból állt. Az első kettőben koi pontyokkal teli medencék voltak. Az udvarokat 1-1 díszes kapu választotta el egymástól. A 3. udvarban volt a teknősök szobra. Mindenki, aki itt szerzett diplomát egy nagy kőtáblát tartó teknőst kapott. A 4. és az 5. udvarban rengeteg fiatal volt, akik büszkén és hangosan fényképezkedtett a frissen megszerzett diplomájukkal. A templom után gyalog folytattuk a város felfedezését. Először elgyalogoltunk a Ho Chi Minh mauzóleumig. A tér igazán monumentális, mint a Vörös-tér Moszkvában. Mindenütt éles szemű őrök vigyázzák a rendet. Vasárnap révén a mauzóleum nem volt nyitva, ezért nem volt tömeg.
Kényelmesen sétálhattunk. Közben megtaláltuk az egylábú pagodát is, ami szintén a megnézendő látványosságok között szerepelt.
Innen eldöntöttük, hogy kigyalogolunk a Nyugati tóig, ahol Hanoi legrégebbi pagodája, a Fehér ló Pagoda található.
Miután megnéztük, pihengettünk egy kicsit a tó partján, majd visszaindultunk az óvárosba. Sikeresen megtaláltuk a piac fedett épületét, ahol lófráltunk egy kicsit a zegzugos utcák között. Az egész úgy nézett ki, mint egy lerobbant kínai piac. Venni nem vettünk semmit, csak nézelődtünk. Hazafelé az úton már készülődtek az éjszakai piachoz. A tónál bementünk enni egy Wrap and roll étterembe, ahol leginkább tavaszi tekercset árultak.
Ha te szeretnéd, akkor magadnak is elkészítheted. Mi azért maradtunk annál, hogy csinálják csak a profik. És jól döntöttünk, mert mindkét kiválasztott kaja nagyon finom volt. Teli hassal még elterveztük, hogy nappali fényben is megnézzük a tavon lévő pagodát. A hídon hatalmas tömeg volt, de a kolostorba már jegyet kellett venni, így oda könnyebben bejutottunk.
Körbejártuk és megnéztük azt az óriás teknőst, ami állítólag a tóban élt, majd amikor elpusztult, akkor konzerválták és bevonták arannyal. Innen hazamentünk fertőtleníteni és kipihenni a hosszú séta fáradalmait. Este azt gondoltuk, hogy a szitáló köd ellenére visszamegyünk és teszünk egy búcsúsétát a régi negyedben és a tó körül. Még mindig rengeteg ember volt az utcán, pedig már vasárnap este volt.
A holnapi túrára való tekintettel ma nem mertük bevállalni a helyi vacsorát, inkább a KFC-ben vacsoráztunk. Este összepakoltunk a holnapi Halong öböl túrára és lefeküdtünk aludni. Hajnal fél 3-ig forgolódtam, mire sikerült elaludnom, hiába tudtam, hogy fél 7-kor csörögni fog az óra, csak nem jött álom a szememre. Kezdett kijönni az időeltolódás.
2017.03.13. Halong Bay
Reggel menthetetlenül csörgött a vekker-pontosabban a telefon ébresztője. Reggeli után fizettünk, betettük a bőröndjeinket a szállodai megőrzőbe és vártuk a buszt, ami elvisz a túrára. Mint mindig, most is jelentős késéssel, de megérkezett. Egy kisbusznyi csapattal indultunk a túrára. Útközben egyszer álltunk meg pihenni, majd 4,5 órás őrült buszozás után elértünk Ha Long Baybe. Behajóztunk és megkaptuk a kabinjainkat.
A mi kabinunk az egyik luxus kabin volt a hajó tetején. Nagyon puccosan nézett ki, aranyozott fürdőszoba, aranyozott lábakon álló kád, hatalmas faragott ágy és saját terasz. A beköltözés után jött az 5 fogásból álló ebéd.
Kis pihenő után indult a csapat kajakozni és fürdeni. Az idő továbbra sem kedvez nekünk, egyre nagyobb a köd és folyamatosan szitál az eső, de szerencsére nincs hideg. Sőt, nagyon fülledt meleg van. A túra úgy indult, hogy átszálltunk egy kishajóra, ami elvitt minket a kajakokig. Itt mindenki kapott egy esőkabátot és indult a csapat felfedezni a közeli sziklákat.
Nagyon hangulatos volt evezni az óriási sziklák között a szitáló ködben, beevezni a sziklák alá, átevezni a barlanghasadékokon. Az egész csapat nagyon élvezte. Még az a német házaspár is, akik sikeresen beleborultak a vízbe. Egy órás evezés után visszatértünk az anyahajóhoz. Innen lehetett ugrálni a vízbe és úszkálni. A Pisti bátor volt és ugrott, én a belecsobbanok a vízbe formulát választottam.
A kikötőbe jövet még nem tudtam elképzelni, hogy ma úszni fogok, de a kajakozás meghozta a kedvet egy kis fürdőzéshez. A víz egyáltalán nem volt hideg, jól esett egy kis úszkálás az öbölben. Miután visszatértünk a hajóra engedtünk egy kádnyi meleg vizet a puccos aranyozott kádunkba, szereztünk sört és vettünk egy kellemes forró fürdőt. Aztán vacsoráig kiültünk a saját teraszunkra és élveztük a kilátást és söröztünk. A vacsora az ebédhez hasonlóan 5 fogásból állt, leves, 2 saláta, főétel és desszert. Megint teli hassal tértünk vissza a luxus kabinunkba. A mai napon még lehetett volna social program-on részt venni, beszélgetni a csapat tagjaival, vagy horgászni. De mi a pihenés mellett döntöttünk. Ültünk az erkélyen, vettünk 2 pohár finom vörösbort és pihegtünk a mai fárasztó nap után.
2017.03.14. Halong Bay - Hanoi
Terveim szerint a mai napot thai chivel kezdtem volna, azonban a mai nap is ködösen indult, ezért inkább még lustálkodtam egy kicsit.
Azért mégis fel kellett kelni 3/4 7-kor, mert 7 órakor reggeliztünk és 3/4 8-kor már indult is a csapat felfedezni a Meglepetés barlangot. A kishajó vitt el a barlangig, ahol az ígéretnek megfelelően valóban rengeteg ember volt, de nem hiába. Ahogy szépen araszoltunk a lépcsőkön igazán fantasztikus barlangba jutottunk. Egy teremből állt, de nem hiába nevezik a meglepetés barlangjának, hiszen igazán meglepő, hogy ilyen fantasztikus barlang együttes jött létre a vízben.
Annyira lenyűgöző volt a barlang, hogy fel sem tűnt, hogy közben 600 lépcsőfokot másztunk meg. Amire kiértünk a barlangból láss csodát, kisütött a nap. Egy egészen más oldalát mutatta így a táj.
Miután visszatértünk a hajóra, gyors zuhanyzás, pakolás, szobaleadás után a felső fedélzeten gyönyörködtünk a kilátásban. A programból már csak az ebéd maradt, ami az előzőekhez híven sok és nagyon finom volt. Különösen a töltött tarisznyarák ízlett. 11 óra magasságában sajnos véget ért a hajókázás és indultunk busszal vissza Hanoiba. Többszöri megállóval 5 órára értünk vissza a városba. Elsőként tettek le a szálloda közelében. Vásároltunk a vonatra, majd begyűjtöttük a bőröndjeinket. Hála Annának a kedves recepciósnak, még le is tudtunk zuhanyozni. Ezt meg kell említeni a TripAdviseren! Miután elbúcsúztunk, fogtunk egy taxit és kimentünk az állomásra. Kicsit meglepően szegényes volt a pályaudvar, de sikerült helyet találni egy kórházi pizsamás nő mellett, vagyis felett, mert ő a székek között a földön aludt. Reméljük, hogy nem a fertőző osztályról szökött meg. Ahogy közeledett a vonat indulási ideje, egyre több fehér turista jelent meg a váróteremben. Végre beszállhattunk a vagonba.
Hát, mintha a kínai vonatokon lennénk, csak visszamentünk volna 15 évet az időbe. Hanoiban senki sem szállt a kupénkba. De már máskor is voltunk így, hogy amire elkezdtünk örülni, hogy csak mi kettőnké a kupé, akkorra már lett is utastársunk. Most is mire megittuk a vacsora sörünket és elvackoltuk magunkat már fel is szállt 2 német fiatal hozzánk. De mintha nem is lettek volna. Csendben felmásztak a felső ágyakra és már aludtak is. Az éjszaka gyorsan eltelt, bár a vonat borzasztóan rázott és pokoli meleg volt, azért jót aludtunk. Holnap ébredés Hue-ban, a császárvárosban.
