Előzmények

2022 szeptemberében 14 nap alatt egyéni szervezéssel tettünk egy 2500 km-es körtúrát egy kicsi ütött-kopott Dacia Sandero bérautóval Marokkóban. Az úton szerzett tapasztalatainkat gyűjtöttem össze és ezúton szeretném megosztani, hátha másnak is felkelti az érdeklődését és nekivág ennek a legnyugatibb arab országnak. Persze az itt leírtak teljesen szubjektív élmények, mi ezekkel a tapasztalatokkal tértünk haza.

Utazás

Mivel egy-egy túra esetében a repülőjegy az egyik legdrágább tényező, ezért a foglalás előtt mindig alaposan körbejárjuk a lehetőségeket. Sajnos közvetlen járat nem közlekedik egyik nemzetközi marokkói reptérre se. Casablancába a Lufthansa (frankfurti átszállással), az Air France (párizsi átszállással) és a Turkish Airways (isztambuli átszállással) közlekedik.

Mi a török légitársaság mellett döntöttünk. Előnye, hogy még éjfél előtt elérjük a végcélt, hátránya, hogy 5 órát kellett várni az isztambuli reptéren. Majd onnan a Marokkói Királyi Légitársaság gépével 5 órás repülés után landoltunk a casablancai reptéren. Mindkét járaton normál ellátást kaptunk, persze a marokkói gépen alkohol már nem kérhető!

Autókölcsönzés

Miután mindig kettesben utazunk, ezért kis gazdaságos autót szoktunk választani. A kölcsönzők kiválasztásakor a „nagy” ismert kölcsönzőkkel ellentétben általában a kicsi, helyi kölcsönzőket részesítjük előnyben. Ennek oka, hogy általában kicsit olcsóbbak és ezzel is a helyi vállalkozásokat támogatjuk. Ezidáig minden országban (Mexikó, USA, Peru), ahol hosszabb időre kocsit béreltünk, teljesen korrekt szolgáltatókkal kerültünk kapcsolatba. Jelen esetben is kiválasztottunk egy „Marokkó legnépszerűbb autókölcsönzője”-ként hirdetett kölcsönzőt, a Sovoycars-t. Egy ismert magyar reklám szerint: Ezt Önnek nem ajánlom! Hogy miért is? Elsőként a kölcsönző megtalálása volt a feladat. A reptéren sehol egy tájékoztató tábla, kiírás. Állítólag valamikor az 1. terminál mellett volt, de most onnan elköltözött. Nem gond, kérünk telefonos segítséget, biztos mi vagyunk bénák, azért nem találjuk. De a visszaigazoláson lévő telefonszámot hiába hívja a kuncsaft, nem veszik fel. Hosszú keresgélés, kérdezősködés után azért megtaláltuk. Azonban az adminisztrációt intéző hölgy angol nyelvtudásán még van mit javítani, lehet, hogy ezért nem mer telefonon kommunikálni. De végül papírokkal a kezünkben, irány a parkoló, ahol átvehetjük a kocsit. Több, mint 1 órát vártunk a parkolóban ácsorogva, 38 fokban a tűző napon, mire előállt a kocsi.

Ekkor jött a következő meglepetés, mert a foglalásunkkal ellentétben egy alacsonyabb kategóriájú, légkondi nélküli, ütött-kopott autót kaptunk. Kicsit berzenkedtünk, hogy átvegyük-e, hisz nem azt a kategóriájú kocsit adták, amit foglaltunk, és a még a tank is teljesen üres volt. De már szerettünk volna végre elindulni, így átvettük a kocsit.

Végül minden rendben volt, a kocsi egész úton jól ment, annak ellenére, hogy a műszerfal karácsonyfaként világított. De még egyszer  biztos nem választanánk ezt a kölcsönzőt!

Autózás Marokkó útjain

Marokkó autóútjai meglepően jó állapotban vannak. Elsőként az autópályát próbáltuk Casablanca Rabat (A1) útvonalon. Az út minősége tökéletes, útközben fizetős kapuknál lehet jegyet venni, illetve fizetni. A nagyobb parkolókban bolt, étterem, mosdó is található. A fizetés készpénzben történik 20-35 dirhamos szakaszonként. Itt a fizetéskor a besorolásnál arra kell figyelni, hogy ne a bérletes helyre sorolunk. Ezt a kapunál fent jelzik. A főutak (N1-10) minősége is megfelelő, sokszor a városokban is 2x2 sávon közlekedhetünk.

A fő gond, hogy a városokban mindenki, mindenhol futkos, rohangál, bárhol bárki megállhat, tehát a kisebb városokban is nagyon figyelni kell. Kisebb településeken még inkább ébernek kell lenni, mert a kerékpáros, motoros, szamaras kordé bármikor, bármely irányból érkezhet. 

A városokon áthaladást legtöbb helyen nem lámpákkal, hanem körforgalmakkal oldják meg. Ez francia hagyomány. Itt nagyon-nagyon figyelni kell, mert a körforgalom többsávos, de a sáv nincs felfestve és mindenki úgy megy, ahogy akar. Elsőbbsége annak van, akinek megadják, illetve aki rámenősebb. Az mindenképpen érdekes volt, hogy nem egyszer a körforgalomban lévőkkel ellentétben a bejövőknek volt elsőbbsége. Emellett nem a körforgalomól kimenő indexelt jobbra, hanem a bennmaradó jelzett balra, hogy ő nem akarja elhagyni a körforgalmat. Sokszor érdemes hinni a maps.me alkalmazásak, ami elvisz egy alacsonyabb rendű útvonalra, ami szinte párhuzamosan halad a főúttal. Ennek az az előnye, hogy ugyanolyan jó minőségű úton visz, de elkerüli a városokat. Amire viszont nagyon figyelni kell, hogy az alkalmazásból feltétlen ki kell venni a földutakat, mert ha ezt nem teszed meg, akkor nagyon durva, vízmosásos hegyi utakra is képes elvinni.

Komoly gondot jelet, hogy az alacsonyabb rendű útvonalakon a te sávodban bármikor megjelenhet veled szemben 1-1 szamaras kordé, vagy egy jól megpakolt szamár, esetleg kisebb-nagyobb birkacsorda. Gyalogosként is ébernek kell lenni, mert a zebra csak dísznek van, ott soha senki nem fog megállni, hogy átengedjen. A medinán belül rettenetesen kell figyelni, mert a sikátorok végtelenül keskenyek, de rengeteg a gyalogos és az őrült motoros, egyszóval észnél kell lenni.

Benzinkúttal minden útvonal jól ellátott. Egymás után sok kút is van, figyelni kell a bejáratnál a hirdetőtáblára, mert ott jelzik, hogy lehet-e kártyával is fizetni, illetve milyen típusú kártyát fogadnak el. Mi a Total kutakat szerettük, mert ott mindig lehetett kártyával (Visa, Mastercard) fizetni és sok kút mellett kisebb boltok, kávézók és teljesen tiszta, normál mosdók is voltak.

Az utak mellett viszonylag kevés a megállásra csábító büfé, kávézó, ezt egyéni módon, mobil kávézóval oldják meg. Egy „puttonyos” autóval kiállnak az út mellé, benne kávégép, friss mentatea és nem utolsó sorban hűtött, palackozott víz. Ez is mutatja, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen!

Parkolás

Mint a világban mindenhol Marokkóban sem egyszerű a parkolás. Általában a fallal körülvett óvárosok megközelítése nehézkes, de szerencsére a helyiek teljes nyugalommal vezetnek, nincs őrült dudálás, ökölrázás, kiabálás. A parkolás mindenhol gondot jelent, de ha már rátaláltál a parkolóra, akkor ott a parkolóőrök nagy-nagy komolysággal jelzik, hogy hova állj, segítenek a ki-be parkolásban, sőt némi kis pénzért még a szélvédőt is lemossák. Ez nem holmi úri kényeztetés, mivel a végtelen szárazság miatt mindenütt óriási a por, ezért sokszor úgy kell kimosdatni a kocsit a vastag por alól.

Rendőrök

Ami rögtön feltűnik, hogy mindenütt, az utak mentén rengeteg a rend éber őre. Kevés olyan Marokkóban autóval közlekedővel beszéltem, akit ne büntettek volna egyszer-kétszer kint tartózkodása során.

A 60-as tábla az bizony 60 km/órát jelent, nem 63 vagy 65-öt. És ezt nagyon komolyan is veszik! A magyarországi tapasztalattal ellentétben nem rendőr- vagy jelzés nélküli autóból mérik a sebességet, hanem az út mellett, fa mögött stb. megbújva áll a sebességmérő pisztollyal felszerelkezett rendőr és onnan „lövi” a közlekedőket. Majd amikor úgy hiszed, hogy megúsztad, akkor főként a kereszteződéseknél mobil 60., 40., 20!!!-as táblákat tesznek le egymás után és végül mindenkinek meg kell állni az ellenőrzésre felszólító tábla előtt. Addig ott kell állni, amíg a rend szigorú őre nem jelez. Ha intenek és tovább engednek, akkor nyertél. Ha félreállítanak, akkor annak anyagi következményei lesznek. Mi egyszer 100 dirhammal (számla nélkül!! ilyen is van???), egyszer 150 dirhammal (számlával) támogattuk a rendőrséget. Harmadszor az volt a szerencsénk, hogy a rendőrünk „jó fej” volt. Mivel ő nem beszélt angolul csak franciául így nem akart szerencsétlenkedni velünk és tovább engedett. Utólag is köszönet érte!

Ezzel a módszerrel sajnos sok helyen jelentősen lelassítják a forgalmat és a 60-as táblák is többször indokolatlanul vannak kihelyezve. De rend a lelke mindennek!

Szállások

Marokkóban is sokféle szállás foglalható. Mint mindenütt a világban itt is válogathatunk a hagyományos luxus és olcsóbb szállodák között. Mi minden utazáskor biztosra megyünk és előre foglalunk booking-on általában középkategóriás szállásokat. Ha kocsit kölcsönzünk, akkor fontos, hogy a szálláson parkolási lehetőség is a rendelkezésünkre álljon. Marokkói utazásunk során szinte kivétel nélkül helyi hagyományos szállásokon, úgynevezett riadokban vagy darokban laktunk. A riad egy tipikus marokkói szállástípus, ami valamikor egy-egy gazdag kereskedő- vagy úri család mini palotája volt. Ezeket a régi hagyományos lakóházakat felújították és családias szálláshellyé alakították. A riad kertet jelent, a név arra utal, hogy a ház egy az ég felé nyitott andalúz stílusú belső udvar köré épült a közepén kerttel, fákkal, szökőkúttal sokszor medencével. A riadokat úgy alakították ki, hogy az összes szoba ablakai és erkélyei a zárt, belső udvar felé nézzenek, az utcára csak a külső bejárati ajtó nyílik. Ebből adódóan a szobák viszonylag sötétek, de kellemes hűvösek is. Nagyon jól tud ez esni a nyári melegben.

Szinte minden riádnak van tetőterasza, ahol a reggelit szolgálják fel, és ahol pihenni is lehet. Több helyen maga a tulajdonos is a riadban lakik, így családias hangulatban lehet részük. Azonban a riadokban azzal is számolni kell, hogy, ha egy kicsit hangosabb társasággal osztozunk a központi udvaron, akkor kellemetlen éjszakánk is lehet. De valamit, valamiért. A csodás csempeborítású udvar, a hűs csobogó szökőkút, puha színes kerevetek és puffok, illatozó virágok kárpótolják a kellemetlenségeket.

A szállodákon és riadokon kívül Merzougában, a sivatag szélén kipróbáltuk a sátorozást is. Fiatalkorunktól kezdve rengeteget kempingeztünk, de ez valami más volt. Már az utazás szervezésének kezdetekor eldöntöttük, hogy szeretnénk 1 éjszakát kint tölteni a sivatagban. Sok utazási iroda szervez tevegelős vagy jeep-es sivatagi túrát, mi a szállodánk szervezésében tevegeltünk ki a sátortáborba és egy kellemes estét töltöttünk a csillagos ég alatt. Kicsit aggódtunk, hogy valami lepukkant tömegszállás lesz, de nagyon kellemes 2-3 ágyas hálóhelyeket alakítottak ki a táborban.

Legkülönlegesebb szállásunk a hegy gyomrában kialakított barlangszoba a Todgha kanyonban található Auberge La Festival Todra Gorge fogadóban volt. Maga a hely fantasztikus, a Todgha folyó partján a hegyek között, ahol kellemes, hűs szobákat alakítottak ki a hegyben. Aki különlegességre vágyik, annak ki kell próbálni!

Ételek, vendéglátás

Nagy várakozásokkal indultunk a marokkói túrára, hisz sok jót hallottunk a remek marokkói ételekről és fűszerek tömkelegéről. Ezen a téren több meglepetés is ért.

Elsőként - a hagyományos értelemben vett éttermekkel a nagy, turistatömegeket vonzó városok (Casablanca, Fez, Marrakesh, Savira) kivételével nem találkoztunk. Kisebb helyeken csak úgynevezett bárok, kávézók vannak, ahol a helyi férfi lakosság órákat képes eltölteni egy pohár erős kávé és víz mellett diskurálva. Meleg ételt enni jó esetben a piacon, a helyi grillezős standokon lehet kapni, de ehhez azért kell némi bátorság. Ezzel ellentétben Marrakeshben a Jemaa el Fna esti forgatagában kitelepült „éttermi” szekcióban bátran lehet válogatni a finomabbnál finomabb nyársra húzott húsok között, ott mindig friss és finom az étel.

Mi azt tapasztaltuk, hogy kisebb helyeken érdemes a szálláson kérni vacsorát. Ez biztos finom és a frissességétől sem kell félni. Amint korábban írtam a kisebb riadok egy részében maga a tulajdonos is ott lakik, étkezik, vagyis az autentikus vacsora garantált. Általában étlap sincs, csak egyfajta ételt főznek, azt eszi a család és a vendég is. Ezekben soha sem csalódtunk.

Reggeli minden esetben egyszerű, mondhatni kontinentális reggeli volt, vajjal, lekvárral, mézzel, néhány esetben tojással. Ehhez friss bagett és helyi sós palacsintaszerű étel járt. Gyümölcs csak pár helyen volt, ami hiányzott, viszont a frissen facsart narancslé és a mentatea mindenütt garantált volt. És ehhez még hozzájárult, hogy a reggelit általában a tetőteraszon, hangulatos belső udvaron, vagy a medence mellett szolgálták fel.

Előételek – hihetetlen mennyiségű, színű, méretű olajbogyót vásárolhatunk a piacokon. Szerencsére ezt többször adják előételként, fantasztikus. Többször ettünk salátának nevezett paprikával, paradicsommal, csicseriborsóval feljavított rizst. Először meglepődtünk, hogy ez a saláta, de amint kiderült ezt eszik a tadzsinban főtt húsokhoz is. Emellett próbáltuk az úgynevezett marokkói salátát is, ami nem más, mint felkockázott paprika, hagyma és uborka összekeverve olajbogyóval megszórva. Hasonló a berber omlettként ismert étel is, annál hagymát, paprikát, paradicsomot vágnak apró kockára, majd öntenek rá 1 felvert tojást, elkezdik összefőzni, majd befejezésként ütnek rá egy tükörtojást.

Főételek – értelemszerűen iszlám ország révén disznóhúsra nem kellett számítani. Ellenben csirke, birka, hal és sok zöldség a főbb ételek alapja. Levesből a sűrű lencselevest (hasonló, mint nálunk, persze füstölt hús nélkül) és a zöldségkrém levest próbáltuk. Marokkó különleges egy-tál ételei a tadzsinban főtt ételek. A tadzsin igazából egy mázas, csúcsos cserépedény. Ebbe alulra belerakják a húst, befedik mindenféle zöldséggel, (krumpli, padlizsán, cukkini, sárgarépa, csicseriborsó stb.) és egyben megfőzik. Régen a cserépedényt betették a parázsba, most a sütőben főzik. Mindkettő finom volt bár a sóval óvatosan bántak. Fő az egészség!

Az óceánpart mellett kihagyhatatlan a sok-sok hal, tenger gyümölcse. Turisták által látogatott nagyobb helyeken vannak nagyon előkelő haléttermek, de mi a kikötői kifőzdéket próbáltuk, ott garantáltan friss az áru és miután a kitett asztalról kiválogattuk a jóképű halakat, rákokat, polipokat ott rögtön grillen el is készítették. Nem szabad kihagyni!

Italok- iszlám országként alkohol szinte sehol se kapható. Kivétel ez alól a nagyobb városokban megtalálható Carefour üzletlánc. Bár alkoholt itt is egy az üzletből leválasztott cave – barlang nevű részben lehet kapni, de legalább lehet kapni. Ha nem tudod, hogy merre menj, akkor kövesd a  „fehér embert” és garantáltan megtalálod a keresett alkoholos részt.

Menta tea- ez az igazán marokkói ital, bárhol és bármikor. Tényleg finom, vicces, ahogy 1 méter magasról öntik a kis teáskancsóból, de ez itt hagyomány.

Drogok – sajnos Marokkó erről is híres, a marihuána a nagy városokban sok helyen beszerezhető. A szukokban többször is leszólítottak, hogy szeretnénk-e venni. Ezzel nagyon óvatosan kell bánni, mert sokszor a helyi rendőrség beépített emberei árulják a drogot és ha beleegyezel a bizniszbe, akkor gyorsan jön a letartóztatás. És az is visszatartó erőt jelenthet, hogy Magyarország és Marokkó között nincs kiadatás, vagyis nem igazán lehet kellemes egy marokkói börtönben letölteni ezért a büntetést.

Emberek – alapjában véve kedves, segítőkész emberekkel kerültünk kapcsolatba, de azért az is igaz, hogy sokszor, főként a turisták által látogatott helyeken, rengeteg sunyi, lehúzós emberrel is találkoztunk. Számomra igen zavaró volt, hogy a piacokon mindenütt nyomunkba szegődtek erőszakos, levakarhatatlan „segítő” emberek, akik jó sok pénzért hajlandóak voltak kisegíteni minket a szukokból, ha akartuk, ha nem. Határozott viselkedéssel lerázhatók, de akkor is zavaró. Délen, vagy az Atlasz hegységben viszont bármikor minden ellenszolgáltatás nélkül számíthatsz a helyiek segítségére.

Számomra a legfurcsább az volt, hogy a 21 században is még a nagy városokban is, szigorúan ragaszkodnak a helyi hagyományokhoz. A nők nem ülnek ki a falu kávézójába, hisz az csak a férfiak privilégiuma, az utcán csakis lefátyolozva, de legalábbis lekendőzve járnak, mindenütt csakis a megfelelő ruházatot hordják, legyen az fekete csador, vagy színes egybeszabott ruha, esetleg a ruhára terített csipkeanyag, de ha ez az előírás, akkor senki se megy a törvénnyel szembe.

Nyelv – a beszélt nyelv az arab és a berber. Sajnos annak esélyét sem láttam, hogy az arab nyelvvel próbálkozzam, de azért pár kifejezést, úgymint jó napot, köszönöm stb. érdemes megtanulni. Angolul csak a turisták által látogatott helyeken beszélnek, de a francia és főként északon a spanyol nyelvtudás nagy segítséget jelenthet. 

Bízom benne, hogy sikerült egy kis marokkói érzést átadni és felkelteni az érdeklődést a legnyugatibb arab ország iránt!