Az éjszakai vonatozás után délelőtt 11 órára értünk Khívába, ahol már 40 fok körüli hőmérséklet fogadott. A sivatag szélén épült Khíva a Selyem-út egyik leglenyűgözőbb városa, ami lényegében egy vastag várfallal körbevett szabadtéri múzeum. Nem csoda, hogy az Itchan-Kala elnevezésű óvárost az UNESCO már 1990-től a világörökség részévé nyilvánította. Itchan Kala 10 méter magas erődfalakon belül állt, amelyeket a történelem során többször leromboltak és újjáépítettek. Itchan Kala volt az a hely, ahol a kánok laktak, a papsággal, a magas rangú tisztviselőkkel és a gazdag kereskedőkkel együtt.
Itt mi is igazán kiváltságosnak érezhettük magunkat, mert az óváros legnagyobb medreszéjéből, a Mohammed Amin Khan Medrszéből átalakított Orient Star Hotelben szálltunk meg. Az épület Közép-Ázsia legnagyobb medreszéje volt. Ez a kétszintes iszlám iskola 125 cellával és egy hatalmas belső udvarral rendelkezett, amelyeket 260 diáknak szántak, most viszont a turisták vették hatalmukba.
Valami hihetetlen szerencsének köszönhetően egy olyan lakosztályt kaptunk (2 ágyas standard szoba helyett) aminek egyik erkélye közvetlenül a híres, befejezetlen Kalta Minor minaretre nyílt. A reggelizőhely se volt akármilyen, közvetlen a szálloda melletti medreszében alakítottak ki egy autentikus étkezdét. Nem semmi egy ilyen helyen elfogyasztott reggelivel kezdeni a napot.
Fantasztikus volt a teraszon ülve csodálni az 1850-55. között épült minaret csodálatos fényes, színes türkizkék csempéit. A tornyot Mohammed Amin eredetileg 80 méter magasra tervezte építteteni, hogy ezzel is bizonyítsa a kánság erejét. Azonban a kán egy csatában az életét vesztette, így a minaret 29 méter magasságban befejezetlen maradt. Innen származik a neve is ami „rövid minaretet” jelent.
A városfallal körbevett óváros látogatása napjainkban belépőhöz kötött, amit a főkapunál vásárolhat meg a lelkes turista és 2 napig járhatja vele szabadon az óváros nevezetességeit.
Az erőd komplexum gyönyörűen bonyolult fehér és kék csempékkel díszített mecsettel, trónteremmel, háremmel, istállókkal, börtönnel és egy nagy fogadóteremmel is rendelkezett. A hőség ellenére is érdemes felmászni az őrtoronyba, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik az óvárosra. Az erődhöz este 6 után is javasolt visszatérni, mert egy ingyenes népzenei énekes-táncos előadás várja a nézelődőket.
És ha még maradt egy kis erőnk a sok-sok múzeumként működő medresze és mecset meglátogatása után, akkor a bátrabbaknak javaslom az Iszlám Khoja mecset mellett álló minaret megmászását. Valaha innen szólította naponta 5 alkalommal imára a müezzin a híveket. Nem irigylem őt, igen sportos lehetett, mert nem véletlen írom a megmászást, mivel a város fölé emelkedő 57 méter magas toronyban valóban mászni kell! A szűk csigalépcsős folyosón világítás nincs, csak a kis ablakokon bevilágító fénypászma segít és a lépcsőfokok is meglehetősen magasak és keskenyek. De ha már felérünk a tetőre, akkor a látvány minden szenvedésért kárpótol.
A minaret megtekintése nincs benne a kombinált jegy árában, külön kell rá fizetni, ugyanúgy, mint Khíva egyik legnagyobb hősének és a város védőszentjének, Pahlavon Mahmud mauzóleumának meglátogatásáért. Pahlavon Mahmud költő, filozófus és kiváló birkózó volt egy személyben, akihez még ma is sok profi birkózó imádkozik mérkőzés előtt. Az épület több, mint egy egyszerű mauzóleum, mert csodás színes, fényes csempéivel, türkizkék kupolájával, kellemes belső udvarával a khívai építészet egyik legszebb alkotása. Az építtető Mohammad Rahim Khan úgy gondolta, hogy Mahmud a fizikai erőt, az iszlám jámborságot és a kulturális kifinomultságot képviselte.
Annak ellenére, hogy a főbb nevezetességek a városfalon belül találhatóak, azért a külső város, a Dishan Kala is tartogat látnivalót. Alig 10 percre az óvárostól található az Isfandijar Palota. Ide nagyon kevés turista jön el, pedig igazán megéri. A palotát 1906-ban Mohammed Rahim Kán építette fiának, Isfandijarnak. Az épület a cári orosz palotákat juttatja az eszünkbe, ami nem meglepő, hisz a kánt a szentpátervári látogatásakor szerzett élmények késztették a palota megépítésére. A helyiségekben Oroszországból szállított porcelán kandallók, valamint Khivában újdonságnak számító luxus elektromos csillárok találhatók.
Bár a legtöbb turista egy, maximum 2 napot szán Khíva meglátogatására, de én nagyon örültem, hogy mi nem csak végig szaladtunk a nevezetességeken, hanem jutott elég időnk "csak úgy" céltalanul bóklászni, akár éjjel is sétálgatni a kihalt, de gyönyörűen kivilágított sikátorokban, délidőben pihengetni a kedvenc kifőzdénk teraszán, ahol már ismerősként köszöntöttek. Ide bármikor visszatérnék.
Khíva felfedezésével úgy gondoltuk, hogy le is zárul az egy hetes „üzbegisztáni kalandunk”. De ez hiú ábránd volt, mert a hazaút is kalandokban gazdagra sikeredett. Hazautazáskor leginkább attól tartottunk, hogy a belső Urgencs-Taskent járat késésével lesz gond, így lekéssük a következő, Taskent-Isztambul járatot, de a gép óramű pontossággal indult.
Időben landoltunk is Taskentben, de azt nem vettük számításba, hogy a hazai és a nemzetközi járatok terminálja 1 órányi gyalogútra van egymástól. Egy kis éjszakai alkudozással taxival ezt is megoldottuk. Hajnali 2 órakor a kissé káoszos taskenti repteret is abszolváltuk, de arra nem számítottunk, hogy az isztambuli járat majd egy óra késéssel száll fel. Ennek következtében újra hajnali futóedzés tartottunk a török reptéren, és bravúros hazafutással elértük a budapesti járatot. Mi igen, de persze a bőröndjeink nem. De végül szerencsésen hazaértünk.
Ez az utazásunk is kalandokban bővelkedett, fantasztikus helyeken jártunk, csodás építményekkel gazdagodtunk és egy teljesen más kultúrával ismerkedtünk meg. És ha szerencsénk lesz, akkor egyszer még ide is visszatérünk!!!
