A tavalyi USA - Kanada túra után eldöntöttük, hogy idén visszatérünk Ázsiába. Bár az első ötlet Thaiföld – Laosz-Kambodzsa volt, de végül úgy döntöttünk, hogy kis thaiföldi kitérő után a cél Mianmar, vagyis régi nevén Burma. És miért éppen Burma? - kérdezték sokan. Legfőbb érv, hogy ez egy olyan ország Délkelet-Ázsiában, ahova még nem ért el a tömegturizmus, hihetetlen gazdag műemlékekben, különleges szokásokban, templomai párjukat ritkítják a világban. Hosszú tervezés, szervezés után összeállt a terv: 1 hét Thaiföld, majd 2 hét Burma. És elindultunk. Első nekifutás Dubaiig az Emiratessel, ami hozta a szokásos minőséget, finom kaják, borok, sörök, röviditalok nagy választéka, kedves kiszolgálás, jó filmek.

Gyorsan eltelt az idő Dubaiig. Ott a pár órás éjszakai pihenőt egy kellemes ír kocsmában töltöttük, majd irány Bangkok.

Ugyan elég jól tele volt a gép, de szerencsénkre a mellettünk ülő férfit elültették, így ketten jól elfértünk a 3 helyen. Még aludni is sikerült, így majdnem kipihenten érkeztünk 12.30-ra Bangkokba. A vámon gyorsan átjutottunk és irány a magasvasút (skytrain). Mivel vonattal és metróval egyszerűen be lehet jutni a városba, ezért teljesen felesleges sok pénzért taxival küzdeni az óriási forgalomban. A metró gyors, nagyon tiszta és teljesen biztonságos. 14 óra után meg is érkeztünk a Hotel Arun Riverside nevű hotelhez, ahol végtelenül kedves és segítőkész recepciósok fogadtak.

Mint mindig, most is igyekeztünk autentikus, óvárosi szállást foglalni. Hát sikerült! Mellettünk a piac, előttünk a Chao Praya folyó, ami úgy szeli ketté Bangkokot, mint Budapestet a Duna.

A pici szállodánkban 6 szoba van összesen, a szobánk tökéletes, a teraszunk a Wat Arunra (a Hajnal templomára) néz. Kár, hogy közvetlen előttünk egy már lebontott öreg ház váza áll, de nem zavaró.

Kis pihenő után irány a város. Az utcánk végében, tőlünk kb. 100 méterre található a város egyik fő nevezetessége, a Wat Pho. A templom legismertebb látnivalója a Fekvő Buddha. Méretei lenyűgözőek - a sejtelmesen mosolygó megvilágosodott 46 méteres, aranyozott szobra majdnem végigéri az egész épületet. A kényelmes pózban, kezére támaszkodó Buddha talpát is vallásos jeleneteket és szimbólumokat ábrázoló faragások díszítik.

Wat Pho Bangkok egyik legrégebbi és legnagyobb temploma is, hiszen közel 200 évvel ezelőtt épült, amikor Bangkok Thaiföld fővárosa lett. A templomon kívül van 91 sztúpa, 4 csarnok és egy központi szentély.

A kisebb sztúpák tartalmazzák a királyi családok hamvait. Az egész terület fantasztikus, tele aranyozott templomokkal, hűs, árnyas kis vízesésekkel és még egy üveg hideg víz is jár a belépőhöz. Innen a piacra vitt az utunk, ahol először megestebédeltünk, vettünk két szellős, mintás nadrágot, majd hulla fáradtan (hisz az a 6 órás időeltolódást megérzi az ember) hazatértünk a szállásunkra. Ekkorra már besötétedett, így a tetőteraszról a velünk szemben lévő Wat Arun fényeiben gyönyörködtünk.

 2020.02.21.

Remekül aludtunk, de azért reggel beállítottuk az órát, hogy ne késsük le a reggelit. Kár is lett volna, mert szuper volt. Majd elterveztük a mai napot. Először elmentünk az 12asia nevű utazási irodába felvenni a holnapi Chiang Maiba szóló vonatjegyeket, amit még otthonról előzőleg neten rendeltünk. Maga az iroda a vasútállomás mellett volt, így már azt is tudjuk, hogy holnap miként jutunk el oda. A metró tökéletes, de amint feljövünk a felszínre, akkor itt is, mint az ázsiai nagyvárosok mindegyikében, óriási motoros káosz vár. 

Innen a Grand Palace felé vettük az irányt. Már bent is voltunk a főbejárat előtti parkban, de a végtelenül erős napsütés miatt úgy döntöttünk, hogy hazaugrunk naptejért és sapkáért, mert félő volt, hogy egy durva napszúrást és leégést kockáztatunk. Jó kis séta volt 40 fokban, ezért visszafelé már tuk-tukkal mentünk. A bejutás gyorsan ment. Ellenőrizék, hogy megfelelő-e (térdet és vállat takaró) a ruházatunk és már mehettünk is. Maga a látvány leírhatatlanul gyönyörű.

A palota és a Wat Phra Keo (a Smaragd Buddha temploma) egy közel 10 hektáros területen fekszik, a Chao Phraya folyónál. A területet övező magas fehér fal szöges ellentétben áll a benti épületcsoport színpompájával. Az épületkomplexumot Bangkok első királya építette 1782-ben, majd minden uralkodó bővítette, így ma a különböző stílusok keveréke.

A Smaragd Buddha temploma áll a palotakomplexum szívében. Kissé magasabbra, egy teraszra épült, arany chedik, elefántok és templomi táncosok szobrai díszítik, akiknek ragyogó, üveggel kirakott ruháján csillog a napfény. A templom sztúpái aranyozottak, a tetőket fénylő narancssárga és zöld cserepek borítják.

Ennyi aranyozott épület, szobor, falfestmény egy helyen, fantasztikus. A királyi palota után betértünk egy helyi kifőzdébe és ettünk egy könnyű tavaszi tekercset. Ebéd és egy kis pihenés után irány a komp.

Átkompoztunk a túloldalra és egy kedves helybéli férfi tanácsára nem kerültünk a főutca felé, hanem rövidíttetünk és átvágtunk a szűk sikátorokon. Hát ez igazán autentikus volt, normális ember ilyen helyre vezető nélkül nem megy. De fő a bizalom. Mivel még mindig 35 °C fok volt és a vizünk is fogytán, nagyon jól esett volna egy kis sör. Megálltunk egy helyi kifőzdénél, akik felajánlották, hogy van sörük. Igazából nekik nem volt, de elugrottak a boltba és hoztak nekünk. Így felfrissülve indultunk a hajnal templomának meghódítására.

Maga a templom egy szép parkban van. A középső nagy templom a világmindenség tengelyének, a végtelen magas Meru hegynek az égbe törő csúcsát jelképező khmer stílusú pagoda. Körülötte 4 kisebb, de hasonló pagodák találhatóak.  A több emeletes épületre fel is lehet menni és az első szinten körbe is lehet járni. Lélegzetelállító az a precizitás, ahogy egymásra épülnek a szintek.

Fantasztikus volt innen nézni a naplementét. Miután kigyönyörködtük magunkat, megkerestük, hogy holnap honnan indul a hop on hop off hajó, majd hazakompoztunk. Frissítő fürdő és némi pihenés után eldöntöttük, hogy bemegyünk megnézni a buli negyedet, pontosabban a „rosszhírű” Patpongot. Kis keresgélés után sikerült is megtalálni. Döbbenetes, ahogy a házak elé kitett székeken ülnek a lányok, egy-egy házhoz tartozók ugyanolyan ruhában. Vannak iskolás lányok, piros ruhás lányok, kék ruhás lányok, matrózruhás lányok, sőt kisgatyás fiatal fiúk is. A benti utcákban már lépni se lehet a felhajtók és az invitálóktól. A szétrebbenő függöny mögül mindenütt pulton vonagló, lengén öltözött hölgyek láthatók. Forgalom még alig van, ezért mindenki ránk mozdul. Először kerestünk egy jó éttermet és megvacsoráztunk. Innen még egyszer visszatértünk a szórakoztató negyedbe, de most se lett bizalomgerjesztőbb, így hazafelé vettük az irányt. Kiültem még a teraszra gyönyörködi Wat Arun esti fényeiben, majd irány az ágy. 

Hiába az egész napi csatangolás, a remek ágy, a kellemesen lehűtött szoba, csak nem akart álom jönni a szemünkre. Most jön ki a 6 órás időeltolódás. Pedig holnap a vonaton közel se lesznek ilyen remek körülmények.

2020.02.22.

Sajnos ma búcsút intünk Bangkoknak és az esti vonattal irány Chiang Mai. De addig még egy egész napunk van. A reggeli ma is szuper volt, majd összepakoltunk, leadtuk a jó kis szobánkat és irány a Chao Phraya. Vettünk egy 24 órás jegyet a hop on hop off hajóra, amivel minden kikötőben kiszállhatunk, körülnézhetünk, majd visszaszállhatunk. Pont úgy, mint a buszon.

Itt is bevetettük a szokásos taktikánkat, először kiszállás nélkül végig megyünk a teljes útvonalon, majd a számunkra érdekes helyeken kiszállunk. Mivel az óvárost már jól bejártuk, ezért ma a turisták által kedvelt Kao Shoan negyedbe szálltunk ki először. Itt valóban minden a turistákról szól, rengeteg szálloda, étterem, bazár. Mivel már jelentősen megéheztünk, be is ültünk egy thai streetfood-ot ajánló helyre.

Érdekes volt a kiírás, miszerint 14-17 óra között nem adhatnak ki alkoholt. Vicces, mert a szomszéd pub-ban egy csomó angol tolja magába a sört, de a hideg kóla is jól oltja a szomjunkat. Azért jól bekajáltunk és amíg sétáltunk vissza a hajókikötőbe megálltunk egy lábmasszázsra. Sajnos már a túra előtt újra előjött a bal sarkamban a már jól ismert fájdalom. El is mentem a dokihoz, meg is kaptam a szokásos szteroid injekciómat, ultrahangos és lökéshullámos kezelést, de sajnos nem, hogy jobb, de sokkal rosszabb lett. Így már csak a thai masszőrökben bízva, beültem egy masszázsra. Időnként a csillagokat láttam, de azért jól esett. Ártani nem árthat..

Terveink szerint a kínai negyed kikötőjében szálltunk volna ki, de az most éppen felújítás alatt volt, ezért a virágpiac kikötőjét választottuk. Végig mentünk a rengeteg virágstand között. Fantasztikus volt a sárga büdöske jellegű és a fehér jázminból font koszorúk halmaza. Érdekes volt a sok orchideavirág, amit potom pénzért, zacskóba gyűjtve árultak.

A szívem szakad meg, belegondolva, hogy otthon én mennyit küzdök 1-1 virágért, itt meg még az üdvözlőitalos pohár díszítésére is ezt használják.

Még ittunk egy sört a Chao Phraya partján, majd visszamentünk a szállodánkhoz a bőröndjeinkért és irány a pályaudvar. A pályaudvaron bevetettük a szokásos menetrendet. Én ültem és vigyáztam a csomagokra, Pisti beszerezte az útra szükséges ellátmányt. Amíg várakoztam, fantasztikus társaság gyűlt össze köröttem. Először egy öreg pasi igyekezett felhívni magára a figyelmem, majd felvonult a transzvesztiták Bangkok szerte 2 legrondább egyede az egész pereputtyával. De végül előkerült Pisti és felszálltunk a vonatra.

A vonat, ellentétben a kínai éjszakai vonatokkal, eléggé koszos és megviselt. De egy éjszakáról van csak szó! Amit ki lehet bírni. Persze mellettünk egy házaspár 2 pici gyerekkel. Na, ebből se lesz alvás... Majd megjelent 2 német lány, akik viháncolva rögtön tönkre is tették az üléseiket, végül a mellettünk lévő 2 helyre 2 morcos dán öreg hölgy érkezett. Morcosságuk oka, hogy elfoglaltuk a csomagtartó helyüket. Ez igaz, de a miénkbe is bepakoltak a gyerekesek. Végül egy kis jópofizás és közös koccintás után, minden megoldódott és elindultunk. Őrült lassan, max. 60 km/ óránkénti sebességgel, de mozgásba lendültünk. Órákon át úgy tűnt, hogy el se hagytuk Bangkokot. Lassan elkezdte az őrmester kinézetű alkalmazott előkészíteni az ágyainkat. Az alsó szemben lévő üléseket összetolta, ebből lett az alsó ágy, a felső ágyat lecsatolta, felhúzta a friss és ropogós ágyneműt és már kész is az alvóhely. Már csak az ágyak előtti kék függönyt kell elhúzni és már kész is a szuper intim kis alvóhely.

Pisti az alsó, én a felső ágyon éjszakázok. Az ágynemű friss, tiszta, az ágyak előtt függöny, így senki se láthatja, hogy mi történik a függöny mögött. Bekuckóztunk az alsó ágyra, megittuk az első üveg unicumunk utolsó kortyjait, megettünk egy zacskó chipset (csakis az egészséges étkezés jegyében) majd megittuk a sörünket és nyugovóra tértünk.

Én nagyon jót aludtam, Pisti kevésbé. Persze én könnyű helyzetben vagyok a 150 cm „magasságommal”, na de egy normális méretű felnőtt embernek azért össze kell húzni magát, hogy elférjen a kicsi és keskeny ágyon. És emellett még jelentősen rázott a vonat, de aki álmos...

2020.02.23.

Másnap reggel Pisti ébresztett. 1 órás késéssel, de szerencsésen megérkeztünk Chiang Maiba. Chiang Mai Bangkoktól 700 km-re északon található, Thaiföld második legnagyobb városa, a tartomány fővárosa és ugyanakkor az egész Észak-Thaiföld központja. Fő vonzereje a rengeteg templom mellett az óriási nyugalom, ami Bangkok őrületes nyüzsgése után hatalmas felüdülés. A város roppant népszerű a hátizsákos turisták körében, igazi hippi hangulat lengi be a várost. De a gyerekes családok is megtalálják számításukat a kalandparkok, elefánt táborok, trekking és rafting túrák nagy választékában. Mellesleg az is vonzza a fiatalokat, hogy innen nem messze található a Laosz-Burma-Thaiföld aranyháromszög, ahol a látványon túl, más nem igazán legális ipar is kifejlődött. Megérkezésünk után az állomáson kerestünk egy taxit. Chiang Maiban a taxik piros pickup jellegű kis teherautók, ahol az utasok a platón egymással szemben elhelyezett üléseken ülnek.

6-8 embert is összeszednek és sorban rakják ki őket, a megfelelő helyen. Mi is gyorsan megalkudtunk, majd 2 holland fiú és egy német pár társaságában elindultunk. Alig 20 perc autózás után meg is érkeztünk a szállodánkhoz. Szerencsénkre már kész is volt a szobánk, így gyorsan lezuhanyozunk és irány a város. Mivel a szállodánk az óvárosban, a főutcából nyíló kis sikátorban volt, ezért nem kellett messzire menni a nevezetességek megtekintéséért. De kultúra ide, vagy oda először is kerestünk egy éttermet, mert tegnap ebéd óta nem ettünk normális kaját. Az általam választott leves nagyon finom volt, de annyira, de annyira csípős....

Ebéd után elindultunk pagodákat nézni. A négyzet alakú óvárost valamikor városfal és vizesárok vette körül. Több helyen még most is láthatóak a városfalak és a kapuk. Félelmetes, lépsz kettőt és gyönyörűbbnél gyönyörűbb templomokba, sztupákba botlasz. Mivel Chiang Mai (Thaiföld) és Mandalay (Burma) között csak bizonyos napokon van repülőjárat, így sajnos mindössze 1 teljes napunk jutott erre az igazán elragadó városra. Ezért ebéd után gyorsan belevetettük magunkat az óváros látnivalóiba. A szállodánktól pár percre található a Wat Chedi Luang XV. században épült hatalmas temploma, amit 400 évvel ezelőtt egy földrengés súlyosan megrongált, de így is fantasztikus.

Tőle nem messze található a Wat Duang Dee - a Jószerencse temploma. A templom burmai stílusban épült,  díszes tetővel és hófehér chedivel.

Az óváros egyik legszebb templomát a Wat Phra Singh (Arany templom) terveztük még a mai napra. A templomegyüttes nem csak látványosság, de napjainkban is működő kolostor és egyben iskola is, ahol sok fiatal fiú tanul. A templomot a XIV. században kezdték el építeni, amikor Chiang Mai a Lanna Királyság fővárosa volt.

Miután megnéztünk jó pár, ismert és kevésbé ismertet nevezetességet, telítődtünk a templomok és Buddhák sokaságával, nagyon elfáradva hazafelé vettük az irányt. Már ekkor délután lezárták a főutcát és kezdtek kipakolni az árusok a szokásos vasárnap esti piachoz. Hazaérve bevetettük magunkat a medencébe. Remek érzés az egész napi városnézés után felfrissülni a medencében.

Este visszamentünk vacsorázni, kóborolni a hangulatos vasárnapi kirakódóvásárban, majd irány a pihe-puha ágyikó. Jól eső érzés volt, hogy a vonattal ellentétben nem rázkódott alattunk az ágy. És holnap már új ország, új élmények várnak ránk.