Nanjing – 9. nap

Ma reggel az éjszakai vonattal érkeztünk meg Nanjingba. A vonatút Luoyangból Nanjingba nagyon kellemes volt. A kupétársaink nyugodt, békés emberek voltak, anyuka és a fia, vagy a nővér és az öccse, ez itt Kínában nem egyértelmű, mert borzasztóan nehéz az emberek életkorát meghatározni. A lényeg: egy kellemes, nem rázós és nem horkolós éjszaka után reggel 8 órára begördült a vonatunk a nanjingi pályaudvarra. Sajnos ma is lógott az eső lába. De mindez nem szegte kedvünket, a már jól bevált módszerrel egyből vettünk jegyet a shanghai szuperexpressre, majd elindultunk megkeresni a szállodánkat. Bíztunk benne, hogy addig nem fog leszakadni az ég és kis szerencsével már elfoglalhatjuk a szobánkat. És láss csodát, rögtön megtaláltuk a szállodát és hamarosan elfoglalhattuk a 310-es szobát.

Ami egy csúcs szoba volt az előző luoyangi szobához képest. Süppedős szőnyegek, tágas szoba, 2 óriási ágy, hűtő, nagy fürdőszoba, síkképernyős tv, számítógép - hát kell ennél több a megfáradt vándoroknak... Persze hogy kell - hideg sör. Amit a Pisti gyorsan beszerzett, amíg én kiteregettem a még Luoyanvban szétázott ruháinkat. Egy itteni föld ízű melegítőital és 2 sör után jól esett lezuhanyozni, majd egy kis pihenő után nyakunkba vettük a várost. Bár Pisti náthája ma is tart és sajnos a megfázásnak és a tegnap viselt vékony talpú vászoncipőnek köszönhetően a lábában az izületek begyulladtak, nagyon fáj a jobb bokája.
Először a szálloda mellett lévő Xianwu tavat és a környékét néztük meg. Innen a Konfucius templom volt a cél, de előtte ettünk egy kínai ebédet egy kínai gyorsétteremben. Az ebéd egy hínáros, halgombócos ízetlen levesből, finom káposztasalátából és valami chilis rizses húsból és forró rizsnyákos innivalóból állt. Innen hosszú sétával eljutottunk egy szép kertbe, ahol gyönyörű bonsaiok, hatalmas cikászpálmák, kis tavak, vízesések és kellemes pihenőhelyek voltak.Hosszú keresés eredményeként megtaláltuk a Konfucius templomot. Nagyon szép volt. Innen a városkapu maradványait cserkésztük be nem kis sétával, de megérte.Pihenő után úgy döntöttünk, hogy besétálunk a szálloda melletti tó szigeteire és ott vacsorázunk. El is indultunk, át a Xiwumen kapun, ahol estére kelve egy csomó táncos próbálta az itt szokásos össztáncot. Közben 4 helyről nyomták a nagyon látványos lézer showt. Rengeteg ember sétált, futott, gyalogolt. Minden nagyon hangulatos volt, de egyetlen éttermet sem találtunk. Bár körbe sétáltuk a tavat, de enni nem sikerült. Így miután kijöttünk a szigetről úgy döntöttünk, hogy bemegyünk az utcánk melletti indiai étterembe. A hely roppant hangulatos volt, udvarias, angolul beszélő pincérekkel. Mindketten tandori csirkét ettünk és hozzá Badington sört ittunk. Hát nem igazán kínai, de nagyon finom volt. 

Nanjing – 9. nap

Ma reggel sokáig aludtunk a szuper szállodánkban. Bár én úgy ébredtem, hogy valami állat, szúnyog, vagy bolha tisztára összemart, így folyamatosan vakaróztam. Na, de sebaj. Reggelizni kéne. Tegnap eldöntöttük, hogy kipróbáljuk a szálloda nyújtotta reggelit, de mire összeszedelőzködtünk, addig bezárt az étterem. Pedig fél 10 sem volt még. Hát így jártunk. Mára is maradt a szokásos reggeli, nescaffe - de ez most hideg, mert ebben a csúcs szállodában van hűtő is - és otthonról hozott zabfalatok. Szerencsére nálam is jelentkezett a megfázás. Úgy tűnik, hogy a luoyangi szétázás nekem sem kedvezett. De ma legalább nem esik az eső, sőt időnként a nap is kisüt, így óriási a páratartalom, szakad rajtunk a víz. Ma az úgynevezett bíborhegy nevezetességeit terveztük meglátogatni. De előtte megnéztük a minden városban, így Nanjingban is megtalálható Harangtornyot. Igazán érdekes, ahogy a 40 emeletes szupermodern Hilton szálloda mellett meghúzódik a csendes, fallal körülvett kert közepén a torony. Innen metróval mentünk a Ming sírokhoz. Amint feljöttünk a metróból próbáltunk segítséget kérni, de nem igazán jött össze. Végül sikerült jegyet vennünk és elindultunk a megadott irányba. Az volt csak a gyanús, hogy rajtunk kívül senki sem járt arra. Na, márpedig Kínában sosem vagy egyedül. Végül rátaláltunk a Szellemek útjának nevezett útra, ami nagy állatokat és hivatalnokokat ábrázoló szobrok szegélyeztek.  Hát itt már volt tömeg. Végül hosszú séta után rátaláltunk a Ming dinasztia mauzóleumára. Ez egy több épületből álló gyönyörű piros épületegyüttes, fantasztikus tetőkkel. Mindezt nagyon jó volt megnézni, kicsit a Peking melletti Ming sírokra emlékeztetett.

Ma egész nap lógott az eső lába, de eddig megúsztuk. Viszont a hőmérséklet 30 fok közeli, iszonyatos páratartalommal. Bár a fő gond a megfázások mellett az, hogy a Pistinek még mindig oda van a lába. Alig bír menni szegény, de hősiesen viseli. De csak megyünk és megyünk. A következő látványosság dr. Sun Yat Sen mauzóleuma lenne, de azt meg kéne találni. Mivel Kínában sehol se lehet térképet szerezni, minden csak kínaiul van kiírva és senki se beszél angolul, elég nehéz eligazodni. Azt láttuk, hogy mindenfelé járnak kis nyitott buszok, de arra nem sikerült rájönni, hogy hol kell jegyet venni rá. Így maradt a gyaloglás. És ott volt a veszély, ha meg is találjuk, akkor se tudunk bemenni, mert nincs elég készpénzünk. Szerencsére az egyik helyen kiszúrtuk, hogy 2 spanyol lány vesz jegyet a kisvonatra és rögtön fel is ül rá. Gyorsan követtük őket és a vonat felvitt minket a mauzóleumhoz. Ahogy baktattunk éhesen felfelé, láss csodát! Előttünk termett egy pénzkiadó automata, ami tudott angolul. És már lett is pénzünk. Hamarosan találtunk egy jó kis kajáldát is, ahol finom csirkét ettünk sült krumplival és meleg sörrel. Már minden gondunk megoldódott. És még a mauzóleumot is megtaláltuk. Minden a Ming sírokra emlékeztetett, de modern formában. Rengeteg emberrel. Itt már nem mentünk fel a legutolsó épületig. És milyen szerencse, mert kifelé jövet egy hatalmas eső kapott el. Innen már rutinosan először a kis vonattal, majd a busszal elértük a metrót és hazajöttünk pihenni. Este elindultunk vacsorát vadászni, ami végül egy eredeti kínai kajáldában történt. A tulaj felesége nagyon örült nekünk. Rögtön hozták a teát és az angol étlapot. Mogyorós csirkét ettünk. Egész finom volt. Hazafelé még beugrottunk a boltba bevásárolni, majd hazajöttünk aludni.