Eredetileg a nyári szabikból megspórolt 5 napot az Őrségben terveztük eltölteni. Már kész is volt a terv: bringázás, gyalogtúrák majd levezetésként lazítás egy kellemes gyógyfürdőben. De a 14 heti őrült kánikula után mikor jön a drasztikus lehűlés, állandó esővel? Hát persze, hogy ekkor. Így az Őrség törölve és indult az újra tervezés. Keressünk egy helyet, ahol sok a látnivaló, kellemes az idő, megfizethető a repülőjegy és még az indulás előtti napokban is válogathatunk a szállások között. Így esett a választás Isztambulra. Foglalás, pakolás, indulás és alig másfél óra repüléssel már át is értünk a hűvös, esős itthoni időből a napsütéses 26-28 °C hőmérsékletű Isztambulba.

Érkezés és a szállás elfoglalása után elindultunk felfedezni a várost. A szállásunk, a Katelya Hotel, mindössze 5 percre volt az óváros szívétől, a Hippodrom-tértől egy csendes mellékutcában remek tetőterasszal és fantasztikus kilátással az ázsiai oldalra.

Itt, vagy ennek közelében található a legtöbb nevezetesség, (Kék mecset, Hagia Sophia bazilika, a Topkapi Szeráj és a Cisterna Basilica) amit egy „rendes” turista megnéz a városban. A tér a nevét az ókorban itt zajló kocsi és lóversenyekről kapta Septimus Severus császár idejében. A téren nappal lépni se lehet a rengeteg turistacsoporttól, akik a központi részen lévő Constatinus, Kígyós és az egyiptomi hieroglifákkal teli Theodosius obeliszk között cikáznak. Azonban korán reggel, vagy sötétedés után igazán élvezetes kiülni egy padra és csodálni a tér szépségét.

Mi úgy terveztük, hogy nem rohanjuk végig a nevezetességeket, naponta 1-1 látnivalót tervezünk, a többi időben spontán barangolunk a sikátorokban, teázgatunk, sörözgetünk (már ahol lehet), élvezzük a város fantasztikus hangulatát és nézzük a mellettünk elrohanó tömeget.

 A hétfő délutánba még a Kék mecset fért bele, ami ingyenesen látogatható, csak az imaidőszakokra zárják be a látogatók elől. A mecset viszonylag fiatal, csak az 1600-as évek elején épült, különleges a majd 20000 izniki kerámiából készült belső burkolata.  A benti turistanyomor után jó megpihenni a téglalap alakú árkádos udvaron és hallgatni a 6 minaret egyikéből felhangzó müezzin énekét.

Keddre a bizánci korban épült földalatti víztározó, a Basilica Cisterna meglátogatását terveztük. Az épület eredeti funkcióját tekintve egyszerű víztározó, de nevét az ezen a helyen állt, de lerombolt pogány bazilika emlékére kapta. Ez a víztározó látta el vízzel a környékbeli épületeket. Fantasztikus, ahogy a többszáz korinthoszi oszlopfővel ellátott díszes oszlopsorok visszatükröződnek a vízben.

Nagyon hatásos, ahogy a fények váltakozva világítják meg a teret és közben kellemes háttérzene szól. A látogatáshoz fontos jó tanács, hogy feltétlen érdemes online megvenni a belépőjegyet, mert óriási sorok várakoznak a bejárat előtt. A neten megvásárolt jeggyel nem kell sorba állni, azonnal be lehet jutni a lenyűgöző építménybe. Mivel az istambulkard-dal "ingyen" használhatók a kompjáratok, ezért a napot hajókirándulás helyett kompozással folytattuk, így fedeztük fel az Aranyszarv-öblöt. Az emeletes komphajóról csodáltuk az öböl partján épült luxusvillákat, történelmi helyeket, a Galata tornyot.

Átkompoztunk az ázsiai oldalra, sétáltunk, nézelődtünk, majd visszahajóztunk és tettünk egy rövid sétát az Egyiptomi bazárnak nevezett fűszerpiacon.

Szerdai látnivalókra (Topkapi Szeráj és a Hagia Sophia bazilika) is előző este neten előre megvettük a jegyet, így nem kellett időt pocsékolni a sorban állással. Az épületegyüttest II. Mohamed arra a helyre építtette, ahonnan egyszerre látható a Márvány-tenger, a Boszporusz és az Aranyszarv-öböl is. Maga a Topkapi 4 udvarból álló épületegyüttes, ami 1839-ig a legfontosabb szultáni rezidencia volt. Ennek megfelelően megtalálható itt konyha, fegyvertár, kincstár, könyvtár és természetesen a Hárem is. Itt lakott a szultán 4 felesége, ágyasai és sok esetben szinte szultáni hatalommal rendelkező „anyacsászárné”, a szultán édesanyja is.

A Topkapiban lévő hatalmas tömeg után egy kis felfrissülésre vágytunk, így megnéztük a sokak szerint Isztambul legszebb épületét, a Nagy Szulejmán megrendelésére készült Szulejmán mecsetet. A mecset egy dombra épült és szinte egy önálló kis város - iskolák, népkonyha, zarándokszállás, kórház, több fürdő és temető veszi körül. A belépés ingyenes, csak a szokásos öltözködési rendet (hosszú nadrág vagy szoknya, nőknek fejkendő) kell betartani.

A nap végére maradt a Hagia Sophia bazilika meglátogatása. Azt tapasztaltam, hogy a legnépszerűbb nevezetességek megnézését érdemes délutánra hagyni, akkorra lemegy a turistacsoportok hosszú sora, kellemesebb, lazább a nézelődés. A bazilika a város legjelentősebb műemléke, a bizánci építészet jelképe. Jelenleg mecsetként működik, így a látogatók csak a karzaton járhatják körbe az épületet. Azonban innen nézve is lélegzetelállító a látvány. Ott jártunkkor éppen imaszertartás volt, így igazán autentikus volt a hangulat.

Csütörtököt a Nagy Bazár megnézésével kezdtük. A hatalmas 200 000 m² területével a világ legnagyobb fedett piaca, ami 12 főbejárattal rendelkezik. A belső utcácskák sűrűjében könnyű elveszni.

Mivel mi nem igazán vagyunk „nagy” vásárlók, ezért egy gyors körbenézés után átvillamosoztunk a T1-es villamossal a Galata hídon, majd a végállomástól elgyalogoltunk az oszmán szultánok utolsó rezidenciájához, a Dolmabahce Palotához. A díszes épületkomplexum 1923-tól, a köztársaság kikiáltásának évétől elnöki palotaként is funkcionált.  

A Boszporusz partján épült pompás palota nem annyira népszerű a nagy turistacsoportok körében, így nincs olyan nagy tömeg, nem is kell előre jegyet venni. Pedig igazán megéri eljönni, mert szembetűnő a hatalmas gazdagság és pompa, ami felülmúlja a nyugati nagy palotákat is. Sajnos az épület belsejében nem lehet fényképezni.  

Hazafelé még kipróbáltuk a siklót, ami pár perc alatt repített fel a város egyik modern terére, a Takszim térre. A téren áll a Függetlenségi Emlékmű, amin Kemal Atatürk és a modern Török Köztársaság alapítóinak emlékműve látható.

Végül kirándulás méltó lezárásaként befizettünk egy esti hajókirándulásra. A hajó körbejárta az Aranyszarv-öblöt, közben angol és orosz nyelvű idegenvezetők meséltek az éppen elénk táruló látnivalókról. Hihetetlenül szép volt a fényárban úszó város, egészen más oldalát mutatta így esti kivilágításban a vízről.

Ezzel el is búcsúztunk a várostól. Fantasztikus napokat töltöttünk Isztambulban, és persze most is eldöntöttük, hogy még ide is visszatérünk!!!