Előzmények
Ismerőseink meglepetésére az idei nagy kalandunk újból Kínába vezetett. De hisz ott már jártatok!!!- volt az első reakció. És így igaz, 3. alkalommal térünk vissza Kínába, de ez olyan, mint a szerelem. Nem lehet vele betelni! Vagyis, szerintem, aki egyszer járt itt, az vagy rémálomként emlékszik rá, hisz mindenütt óriási embertömeg hömpölyög, akik roppant hangosak, eltipornak a metrón, cseppent sem udvariasak sőt!!! De a másik véglet - és ehhez tartozunk mi - úgy gondoljuk, hogy mi mindig találunk okot rá, hogy visszatérjünk. A kultúra, a vallás, a csodás természet és az ország hatalmas területe miatt egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy bejárjuk és alaposan megismerjük ezt a monumentális országot. Az idei túránk a nem annyira ismert északi területekre és a titokzatos Tibetbe vezetett. Alapos előkészítés után végre elérkezett az indulás ideje. Idén az Air China repülőtársaságot választottuk.
Már máskor is repültünk velük és most se kellett csalódnunk, minden rendben volt, pontosan indultunk és érkeztünk is. 9 órányi utazás után menetrend szerint hajnal 4 órára sikeresen megérkeztünk Pekingbe. Kétszeri útlevélellenőrzés, arcszkenner és ujjlenyomatvétel után végre beléphettünk Kínába. Már csak a néhány órát kellett kivárni, hogy üzemeljen a reptéri gyorsvasút és a metró, amivel bejuthattunk a városba. Ezt az időt a reptér egy csendes zugában alvással, olvasással töltöttük.
Az első meglepetésünkre se a gyorsvasúton, se a metrón sem volt tömeg. Biztos, hogy Kínában vagyunk??? Ezt a szombat kora reggeli időpontra fogtuk.
Majd a következő meglepetés a sétálóutca, Qianmen utca, az utcánk elején ért, mert az utcára, ahonnan a szállasunk megközelíthető volt, csak útlevélellenőrzés után juthattunk be. De mivel Kínában vagyunk, ahol fő a biztonság, így gondoltuk majd beleszokunk.
Terveink szerint a szálláselfoglalásáig, du. 2 óráig, megnézzük a Tiltott várost. Úgy gondoltuk, hogy ahogy 11 évvel ezelőtt, odamegyünk a bejárathoz, átesünk a szokásos ellenőrzésen, veszünk jegyet és bemegyünk. Hát, sajnos ez már a múlté! Utcákon keresztül hatalmas tömeget terelgettek szigorú rendőrök kordonok hosszú sora között és még információt se tudtak adni, hisz sehol, senki nem kommunikál angolul. Mivel már volt szerencsénk két alkalommal is alaposan bejárni a Tiltott várost, így ezt a programot elengedtük. Helyette irány a másik kedvencünk, a Láma templom. Sajnos itt se volt nagyobb szerencsénk, mintha Kína teljes lakossága a szombatot Peking fő nevezetességeinek megtekintésére szánta volna. Végül átmentünk a kevésbé ismert és békés Konfucius templomba, ahol pihenéssel vártuk, hogy végre elfoglalhassuk a hutongban lévő kedvenc szállásunkat.
A vasárnapot a Nyári palota meglátogatására szántuk. A Nyári palotát úgy építették, hogy az a természetet sűrítse egybe. A hegyek és vizek együttesét hidak, templomok és sétautak egészítik ki. Bár már korábban is volt itt császári park, csak a XVIII. században alakították ki a jelenlegi szerkezetét. A Nyári palota mégis leginkább Cixi anyacsászárné nevéhez kötődik, aki két ízben is újjáépítette, először az angol-francia csapatok 1860-as pusztítása, majd az 1902-es boxerfelkelés után.
11 éve már itt is jártunk, de olyan gyönyörű hely, hogy nincs is kellemesebb időtöltés, mint sétálni, csónakázni a Kunming-tavon, pihengetni Peking legnagyobb és legnépszerűbb parkjában, ahova bónuszként a 60 év felettieknek még a belépés is ingyenes.
Datong
Datongba a Kínában roppant népszerű gyorsvonattal utaztunk. Csúcs modern, szuper gyors és végtelenül kényelmes. Bár a pályaudvarra történő bejutás nem egyszerű, olyan komoly az átvizsgálás - csomagok átvilágítása, detektoros ellenőrzés, esetleg motozás - és útlevélellenőrzés, mint a reptereken. Kishíján fenn is akadtunk, mert az én bőröndömben felfedezték a már megkezdett unicumos üveget. Azon kívül, hogy a blogom névadója, minden utazásunk elengedhetetlen társa is, hiszen a legjobb fertőtlenítő és nem mellékesen roppant finom is!!! De szerencsére a Pisti meggyőzte a szigorú hivatalos szervet, mutatva az üvegen lévő keresztet, hogy ez gyógyszer és végtelenül fontos a nehéz kínai ételek után jelentkező gyomorproblémákra. Így sikerült megmenteni kedvenc italunkat, hála a jó öreg Zwack Józsefnek, aki megteremtette a keresztes dizájnt.
A két város közti 270 km távolságot alig 2 óra alatt letudtuk. Azért még van hova fejlődni a MÁV-nak!!!
A megérkezéskor úgy döntöttünk, hogy még gyorsan melegében beszerezzük holnap utánra a Pingyaoba szóló vonatjegyet. A mega méretű pályaudvaron, mivel Kínában minden óriási, nem volt egyszerű megtalálni a jegypénztárt, de végül sikerült. Ám a hatalmas pofára esés csak ekkor jött!!! Mivel május 1-re kellene jegy, hát az nincs!!! Persze azt mi is tudjuk, hogy ez a világ majd minden országában ünnep, de hogy ekkor egész Kína útra kel, sajnos ezzel nem számoltunk. Végül sikerült horror áron megszereznünk az utolsó 2 db business class (legluxusabb kategóriájú) jegyet a hajnal 3 órakor induló vonatra. Majd a roppant drága jegyekkel a zsebünkben betaxiztunk a városba.
A városról azt olvastam, hogy csúnya, jellegtelen, koszos, fekete korommal borított bányászváros. De akkor miért is jöttünk ide? Hát a város közelében lévő 2 látványosság a Xuankongi függő kolostorok és a Huayan sziklabarlangok miatt. Nem mellesleg, az előzetes információkkal ellentétben a város gyönyörű és tiszta volt, tele parkokkal, valamint egy masszív városfallal bekerített lélegzetelállító óvárossal rendelkezik.
Az óvárost teljesen újjá építették, autentikus házak, régi utcák, mindenütt hatalmas nyüzsgés és kedves emberek. Mivel ez a 1,3 millió lakosú városka nem túl ismert az európaiak körében, így elég nagy feltűnést keltettünk, többször is leszólítottak egy-egy fotóra. A napot az óváros felfedezésével zártuk. Olyan, mintha az egész óvárost ugyanabban a stílusban építették volna újjá. Teljesen épen megmaradt a városfal, a Dob- és a Harangtorony is. Minden fantasztikus az esti kivilágításban.
Másnap a függőkolostor és a barlang templomok meglátogatására egy taxit fogadtunk. Ugyan a sofőr egyetlen szót sem tudott angolul, de biztonsággal elvitt mindenhová, elkísért a jegyirodába, segített mindenben. Első megállónk a Datongtól 22 km-re lévő barlangtemplomoknál volt. Már a bejárata is monumentális és persze mint mindenütt, itt is óriási az embertömeg. A jegyirodában újból kellemes meglepetés ért, mert a pekingi nyári palotához hasonlóan, itt is ingyen mehettünk be. Ugyanis a 60 év felettiek - kevés kivétellel - ingyen, vagy féláron látogathatják a kulturális nevezetességeket. Végre az öregségnek is van előnye, csak meg kell érni!
A Yuangang barlangok Kína három nagy barlangcsoportjának az egyike. Már 11 éve volt szerencsénk a Luoyangi barlangokat megnézni, így ezután már csak egy marad! De visszatérve: a Yungang barlangegyüttest a Wuzhou-hegy északi szikláinál tárták fel, ami 1 km hosszan terül el, 53 barlangot és több mint 51 000 kőszobrot foglal magában a parányitól a hatalmasig terjedő szobrokig. A homokkő sziklafalba vájt barlangtemplomok a kínai buddhista művészet legismertebb alkotásai közé tartoznak. A szobrokon felfedezhetők a Selyemúton érkező perzsa, közép-ázsiai és indiai hatások. 453-ban kezdték építeni, de amikor a főváros Datongból Luoyangba költözött, az itteni munkák leálltak.
Második megállónk a sziklakolostorhoz vezetett. A helyszín 65 km-re van Datongtól, így a taxiban volt időnk kipihenni a barlangjárás fáradalmait. Egyébként az út nagyon kellemesen telt, egy ideig a szuper minőségű 2x2 sávos autóúton, majd pár alsóbb rendű úton értünk a kolostor központi épületéhez. Szerencsére itt is ingyen jegyesek voltunk, csak a központi épülettől a kolostorokig szállító kisbuszra kellett jegyet váltanunk. Ezzel utaztunk vagy 10 km-t, mire elértük a helyszínt. A kolostor egy folyóvölgyben van, ahol kialakítottak egy vásárló utcát tele mindenféle étel és bóvli árudával. Ezeken végig haladva már megláttuk, amiért ennyit utaztunk.
Valóban hihetetlen látvány az 50 méterrel a föld felett, a sziklafal oldalára támaszkodó, fa oszlopokon álló kolostoregyüttes. Sajnos ezt a csodát rajtunk kívül még pár ezren meg akarták nézni, így 1 órányi sorbaállás és lassú araszolás volt az ára, hogy bejussunk a templomokba. A kolostortemplom építését 491-ben kezdték. A döbbenetes statikai csodán kívül a kolostor másik nagy vonzereje, hogy egyesíti a három nagy vallást, a buddhizmust, a taoizmust és a konfucianizmust.
Mivel mi úgy szeretünk utazni, hogy nem csak végig rohanjuk a látnivalókat, hanem szeretünk egy kicsit pihenni, csak úgy bóklászni az utcákon, bámulni a nyüzsgést, ezért még egy napot szántunk magára a városra, Datongra. A nem túl izgalmas un. nyugati reggeli után - ami azt jelentette, hogy az ázsiai tésztaleves, pirított zöldségek mellett volt pirítós, vaj és tükörtojás is - nyakunkba vettük a várost. Először a szállásunk melletti Huayan kolostorkomplexumot látogattuk meg. Persze ingyen, hisz öregek vagyunk!
Mire a túra végére értünk a viharos erejű szél következtében annyira lehűlt az idő, hogy haza kellett menni melegebb ruháért. Sajnos a május elsejei parádé miatt nem tudtunk bejutni se a várfalra, se a herceg palotájába, de sebaj, majd máskor. Amikor elállt az eső, újra neki iramodtunk. Megnéztük a híres, több mint 600 éve épített, speciális égetett mázas téglából épített 9 sárkány emlékművet. A 45 méter hosszú kerámiafalat az első Ming császár 13. fiának palotájához építették.
A várostól hajnal 2 órakor búcsúztunk, amikor a nagy nehezen megszerzett jegyünkkel felszálltunk a Pingyao-ba tartó szuper expressz igen menő, igen drága, business class kocsijába.
Utólag hálát adtunk a „szerencsétlenségünknek”, mert ez a hely minden pénzt megért! A business class azt jelentette, hogy a vagonban összesen 5 hatalmas szék volt, amit szuper kényelmes ággyá lehetett alakítani és még egy doboz finomság (sós mogyoró, cukrozott fahéjas mandula, vajaskeksz stb. ) is járt hozzá.
Folytatás az óvárosa révén méltán híres Pingyao-ban.
