
Miután egyik barátunk fantasztikus dolgokat mesélt Madeirán tett kirándulásáról, elhatároztuk, hogy miért is ne győződnénk meg róla a saját szemünkkel. És mivel a Madeirát már megjárt barátunk a túra megszervezést is magára vállalta, így a döntés gyorsan megszületett. 10 fős baráti társaságunkkal vágtunk neki Madeira felfedezésének.

A Wizzair Bécsből induló közvetlen járatát választottuk, amivel 4 órányi repülés után szerencsésen landoltunk a sziget leghíresebb szülöttéről, Cristiano Ronaldoról elnevezett repülőtéren.
Itt rögtön felvettük az előre lefoglalt autókat, amik megkönnyítették az 1 hetes, főként túrázásra épülő nyaralásunkat. Szállást a sziget déli részén, a fővárostól nem messze található Ponta do Sol nevű faluban foglaltunk. Már útközben is leesett az állunk a csodás zöld dombokra épült főváros láttán, de a szálloda maga volt a csoda. Két hatalmas szikla közé, közvetlenül a partra épült és minden szoba terasza és ablaka a pálmákkal szegélyezett óceánpartra nézett.
A nyaralásra ugyan terveztünk városnézést, fürdőzést és pihenést is, de a fő cél a sziget természeti szépségeinek, hegyeinek, völgyeinek bejárása szerepelt.

Bemelegítésként az első napi túránkat a misztikus Fanal Forest nevű babérerdőben kezdtük. A 600 éves fákat általában titokzatos köd övezi, ami ad egy bizonyos hangulatot, de mi a vidám, napos oldalát láttuk. Persze igy is jól esett sétálni a zöld moharéteggel borított hatalmas fák között és gyönyörködni az itt-ott a sziklák mögül kibukkanó kék óceánban.
Másnap már egy, a szálláshelyünktől mindössze 10 percre található Levada do Moinho és Levada Nova 9 km hosszúságú valódi gyalogtúrát terveztünk. A túra nem túl nehéz, szinte alig van szintemelkedés, de mivel a levadák (mesterséges csatornarendszer, ami a hegyekben összegyűlt vizet vezeti a falvakba) mellett sokszor védőkorlát nélküli szakadék van, ezért igencsak figyelni kell a lábunk elé. Ez nem könnyű, mert az út során csodálatos panorámában, fantasztikus növényekben és vízesésekben gyönyörködhetünk. A túra igazából egy körtúra, ami visszavisz a faluba.
Kis pihenő után még belefért egy autós kirándulás is. A sziget közepén található Madeira egyik leglenyűgözőbb völgye, az úgynevezett Apácák Völgye. A parkolóból egy rövid sétával érhetjük el a kilátópontot, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik Curral das Freiras városkára, amely egy krátermedence mélyén fekszik. A település nevének pontos fordítása: apácák istállója. A nevét alapítóiról kapta, akik a funchali Santa Clara kolostor apácái voltak, és a kalóztámadások elől ide menekültek.
Az előző napok harsogó zöld, dús vegetációja után igazán érdekes élményt jelentett a Vereda da Ponta de Sao Lourenco túra, ami egy nagyon kopár, homokos, sziklás terepen vezet. A Szent Lőrinc-félsziget Madeira szigetének mintegy 8 km hosszan a tengerbe nyúló keleti földnyelve. A domborzata olyan, mint egy hullámvasút, folyamatos ereszkedés és mászás váltja egymást. A terep elég durva, de a sziklák közül ki-kibukkanó óceán látványa elfeledteti a fáradtságot.
A túra levezetéseként még adtunk az élvezetnek és hazafelé még betértünk Porto da Cruzban egy híres rumlepárlóba, Engenhos do Norte Rum Distillery-be, ami 1927 óta készíti a „Branca” és a „970” elnevezésű ízletes rumokat, amelyek a sziget igazi ikonjai.
A gyalogtúráink „főfogása”, a sziget két legmagasabb csúcsát, a Vereda do Areeirot és a Verada do Pico Ruivo-t összekötő túra sajnos elmaradt. Ennek oka egyrészt egy földcsuszamlás miatti lezárás, másrészt a mostoha időjárás. Bár becsületünkre legyen mondva, hogy a csepergő eső ellenére elindultunk, de a hamarosan mindent eltakaró köd, a szakadó eső és a viharos erejű szél a túra feladására kényszerített minket. Na, de sebaj, máris van egy indok, hogy miért kell ide is visszatérni!
Visszafelé kicsit átmelegedtünk a kiinduló ponton lévő kilátóteraszon, majd a bájos, festői Santanában lévő skanzen meglátogatásával „vigasztalódtunk”. A város fő látnivalói a háromszög alakú, nádfedeles színes házikók, amik a hagyományos madeirai építészet gyöngyszemei. Akik az építészet helyett inkább a csodás természetben lelik örömüket, ők sem fognak itt csalódni, hisz a színes bouganvillea- és az óriási fejű, színes hortenziaültetvények elkápráztatják az idelátogatókat.
Az utolsó napi túránkat újra a levadák mentén, a Levada Faja do Rodrigez túraútvonalára terveztük. A panorámás kilátás, a széles vízesárkok, a csöpögő alagutak és a fantasztikus vízesések jelentették az igazi túraélményt. Az út során nem kellett nagy emelkedőkkel küzdeni, viszonylag sík, kényelmes erdei gyalogösvények, kisebb sziklába vájt alagutak. Azonban az útvonal végén található kb.1 km hosszú alagút próbára tette a túrázókat. Mivel az alagútban teljes a sötétség, szűk, nagyon keskeny betoncsíkon lehet csak közlekedni, egy félrelépéssel máris az alagútban folyó levadában találja magát a figyelmetlen túrázó. Így a félősebb, esetleg klausztrofóbiában szenvedőknek nem ajánlott! De ha bátrak voltunk és leküzdöttük a keskeny alagutat, akkor trópusi őserdőben érezhetjük magunkat, mindenütt vízesések, lagúnák, pára és hihetetlenül gazdag, dús növényzet. Emlékezetes, izgalmas élmény.
A túrázások mellett felfrissülésként azért meg-megmártóztunk az óceánban is. Mivel a szigetet az Atlanti-óceán veszi körbe, ezért a hatalmas hullámzás miatt nem igazán lehet nagyokat úszni. Ezt a problémát szemfüles módon úgy oldják meg, hogy hullámtörőket építenek és így szinte egy medencét kanyarítanak ki az élővízből. A szállodánk előtt is egy ilyen kellemes fürdőhelyet alakítottak ki, ahol igazán jól esett a fárasztó gyaloglások utáni frissítő merülés.

De a sziget leglátványosabb fürdőhelyéért érdemes Porto Monizba elautózni, ahol két, a természet által kialakított lávamedence-csoport is megtalálható. A fekete bazaltmedencék a vulkánok lávafolyamából keletkeztek és ma már az óceán hullámai verdesik illetve töltik fel őket. Ezekben a medencékben nyugodtan lehet úszni, felfedezni a vízi állat- és növényvilágot.
És ha még mindig vágynánk egy kis mártózásra, akkor Seixalban, egy fekete homokos strandon futhatunk versenyt a tajtékzó hullámokkal miközben gyönyörködhetünk meredek lejtők és zöld hegyek panorámájában.

Persze a túrázás és a fürdés mellett érdemes az ország fővárosát, Funchalt is bejárni. Kellemes mediterrán hangulatot idéző óvárosa, a hagyományos piaca és persze a felvonóval is megközelíthető fantasztikus flórával es faunával bíró botanikus kertje is megér egy napot.
A madeirai 1 hét sajnos észrevétlenül elrepült. Sok csodát láttunk, de még sok-sok minden felfedezésre vár, így mint mindig, itt is elhatároztuk, hogy ha sikerül, akkor ide is mindenképpen visszatérünk!!!












































































































































































































Eredetileg a nyári szabikból megspórolt 5 napot az Őrségben terveztük eltölteni. Már kész is volt a terv: bringázás, gyalogtúrák majd levezetésként lazítás egy kellemes gyógyfürdőben. De a 14 heti őrült kánikula után mikor jön a drasztikus lehűlés, állandó esővel? Hát persze, hogy ekkor. Így az Őrség törölve és indult az újra tervezés. Keressünk egy helyet, ahol sok a látnivaló, kellemes az idő, megfizethető a repülőjegy és még az indulás előtti napokban is válogathatunk a szállások között. Így esett a választás Isztambulra. Foglalás, pakolás, indulás és alig másfél óra repüléssel már át is értünk a hűvös, esős itthoni időből a napsütéses 26-28 °C hőmérsékletű Isztambulba.































Gyorsan átgurultunk Pontebbán és mire feleszméltünk már el is értük Tarvisiót. Szerencsére a kerékpárút a város felett fut, így nem kell a város keskeny utcáin tekerni és remek kilátás nyílik a városkára. Persze, hogy Tarvisio is emlékezetes maradjon egy defekt lassította az utunkat.









































