2020.03.01.

Ma fájó szívvel búcsúzunk a csodás Bagantól. Irány a bengáli öböl és pár nap pihenés a fantasztikus, de még felfedezetlen tengerparton, Ngapaliban.

2020.02.27.

Mai úti célunk Burma talán legismertebb városa, Bagan. A település legfőbb vonzerejét az a 42 négyzetkilométernyi területen megtalálható 4000 templom, sztupa, piramis, vallási építmény jelenti, ami szinte egyedüli a világban. A várost a 2. században alapították, de a fénykorát a 9. sz. után érte el. A 11. és a 13. sz. között a bagani fennsíkon több, mint 13000 templom és pagoda épült, amiből 2200 még a mai napig áll.  Tehát látnivalókban továbbra se lesz hiány.

2020.02.24.

Új nap, új ország. Ma elhagyjuk Thaiföldet és irány Burma, vagyis mai nevén Mianmar. Mivel a Mandalaybe tartó járatunkat áttették este fél 7-re, ezért rengeteg időnk maradt még Chiang Maira. Köszönjük Bangkok Airways. Bár ha erről nem az utolsó percben értesítettek volna, akkor erre a napra szerveztünk volna egy vízesésekkel tarkított rafting túrát, de azért így se estünk kétségbe. A kellemes reggeli után délig, a szállodai szoba leadásáig, még belefért egy kis pihenő és frissítő úszás és néhány kisebb templom és Buddha meglátogatása.

A tavalyi USA - Kanada túra után eldöntöttük, hogy idén visszatérünk Ázsiába. Bár az első ötlet Thaiföld – Laosz-Kambodzsa volt, de végül úgy döntöttünk, hogy kis thaiföldi kitérő után a cél Mianmar, vagyis régi nevén Burma. És miért éppen Burma? - kérdezték sokan. Legfőbb érv, hogy ez egy olyan ország Délkelet-Ázsiában, ahova még nem ért el a tömegturizmus, hihetetlen gazdag műemlékekben, különleges szokásokban, templomai párjukat ritkítják a világban. Hosszú tervezés, szervezés után összeállt a terv: 1 hét Thaiföld, majd 2 hét Burma. És elindultunk. Első nekifutás Dubaiig az Emiratessel, ami hozta a szokásos minőséget, finom kaják, borok, sörök, röviditalok nagy választéka, kedves kiszolgálás, jó filmek.

2019.09.30. Hétfő

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így ma el kell búcsúznunk a szuper lakosztályunktól és a Niagara vízeséstől. Mindezt kicsit megkönnyítette, hogy már reggel esőre ébredtünk. Így eléggé ködös a vízesés. Az idő is minket támogat, hogy könnyebb legyen az elválás. A reggelit egy igazi amerikai stílusú reggelizőben költöttük el. Majd a szokásos pakolás és irány az USA. Itt a határon sokkal többen voltak, de szerencsére előttünk nyitottak meg 2 kaput, így gyorsan eljutottunk a vámtiszthez. Mivel bevallásunk szerint nem hozunk át Kanadából az USA-ba se alkoholt, se ételt, már mehettünk is. A fegyver, vagy a drog nem érdekelte, pedig az előzőekkel ellentétben azok tényleg nem voltak nálunk. Ma 550 km volt a megteendő útszakasz, ami önmagában se egyszerű, de a helyzetet tovább nehezítette az esős időjárás. Hol esett, hol szitált, hol sütött a nap. A táj nagyon szép volt, mindenfelé sokszínű lombos erdők közt autóztunk.

2019.09.23. Boston- Bar Harbor- Acadia Nemzeti Park

A mai kávénkat és briósunkat a villa teraszán fogyasztottuk el. Érdekes volt, mert ehhez a szálláshoz nem tartozott reggeli, de volt egy felszerelt konyha, ahol mindenki elkészíthette a reggeli kávéját és elfogyaszthatta a teraszon. Rajtunk kívül is többen éltek ezzel a lehetőséggel.

Hát nem csak bejönni, de kijutni sem volt egyszerű a városból. A GPS sokszor megviccelt minket, de minden jó, ha jó a vége, inkább utóbb, mint előbb, de rátaláltunk az I-95 útra. Mivel nem fizettünk előre pályahasználati jogot, ezért úgy döntöttünk, hogy csak az ingyenes útszakaszokat fogjuk igénybe venni. Ez jó ötletnek is tűnt, mert végig haladva az óceánparti kisvárosokon igazán betekinthettünk a vidéki települések életébe.

2019.09.19. Induljunk,induljunk!

Az út ötlete már tavaly, Peruból hazafelé jövet megszületett. Egy lábtörés miatt ugyan egy kicsit tolódott, de jobb később, mint soha. Így legalább több idő jutott a tervezésre. És hosszú előkészület után elérkezett a nap. Bár, amikor úgy gondoltuk, hogy minden rendben, a repjegy, a szállások, az autó lefoglalva, akkor 21 órával az indulás előtt jött az sms a Lot-tól, miszerint a holnap, vagyis 19-re foglalt jegyünket áttették 20-ra, mivel a 19-i közvetlen járatot törölték. Na, ne már!!! Nekünk 19-én estére már szállásfoglalásunk van, vagyis estére New Yorkban kell lennünk. Gyors újratervezés: telefon a Lot-nak, áttetettük a jegyet a holnapi, varsói átszállásos járatra. Ezzel ugyan jóval később érünk New Yorkba, de legalább nem kell 1 napot elvesztve átszervezni a programot. Probléma megoldva. És elindultunk. Pest felé kiderült, hogy a Marcinak beesett egy forgatás, így nem tud kivinni a reptérre. Sebaj, marad a jó kis 200E busz. Bár a megállóját közben áthelyezték és a busz is tömve van, de nyaralunk és ekkor semmi se ronthatja el a jókedvünket. Csak pozitívan! Hipp-hopp Varsóba értünk. Ott volt 2 óránk a new yorki járatig, amit kellemesen töltöttünk el.

2018.05.28. 

Ma végre egyetlen turistacsoport sem volt a szállodában, így végre sikerült sokáig aludni. Reggeli után összeszedtük magunkat, lemostuk a sztrájkolók által összekoszolt szélvédőnket és a hátsó ablakot, majd elindultunk a Marasban lévő sólepárlók felé. Azon már meg sem lepődtünk, hogy egy koszos, redva faluba vitt a GPS, de amikor megláttuk a hidat, amin át kellett kelni, azért döbbenet ült ki az arcunkra.

2018.05.24. 

Reggel kicsit nehezen jutottunk hozzá az autónkhoz, mert a lepukkant udvarban, ahol parkoltunk banya nem tudott visszaadni, de azért megoldottuk. Nehezen, de kikecmeregtünk Punóból. Az első megállónk Sillustani volt, ahol megnéztük a temetkezési helyet.

2018.05.20. 

Egész éjjel, hajnal 4-ig nagyon hangos zene szólt a hotel mellett. Mire végre elcsendesedett, akkor beindult egy riasztó, mire az is leállt, elindultak a folyosónkon lakó buszos turistacsoport tagjai a gurulós bőröndjeikkel. Szóval nem mondhatni, hogy kipihenten ébredtünk. Pedig ma nagyon nagy út áll előttünk, 540 km. A reggelit a medence mellett, nagyon szép helyen ettük meg. Pakolás, aztán indulás irány Arequipa, a fehér város. Az út végig sík, egyenes úton vezet, csak homok és kő mindenütt. Zöld sehol. Az óceán végig mellettünk, de sehol egy ember.